Ritka fiókák és kölykök a fővárosi állatkertben

A társas prérikutyák közösségének gyarapodását nem egyszerű dolog számszerűen nyilvántartani, és legtöbbször a pontos születési dátum sem ismert. A kicsik ugyanis a felnőttek által kiépített, föld alatti üregrendszer egyik kamrájának rejtekében jönnek a világra.

A csupaszon és vakon megszülető apróságok általában hathetes koruk körül merészkednek elő a föld alól, miután már kinyílt a szemük, és a szőrzetük is kinőtt. Az Állatkert prérikutyái az elmúlt héten bújtak elő, amiből a szakemberek arra következtetnek, hogy a kicsik április elején születhettek. Az elmúlt évek megfigyelései alapján a prérikutyák általában áprilisban ellenek, ám inkább a hónap második felében. Úgy tűnik, az enyhe tél és a korán beköszöntő tavasz miatt az idei ellésekre a szokásos időpontokhoz képest 2-3 héttel hamarabb került sor.

Mivel ritka az az eset, hogy a kicsik teljes létszámban a felszínen vannak, pontosan még nem sikerült összeszámolniuk a szakembereknek, hogy hány kölyökkel is gyarapodott a prérikutyák közössége, de legalább tízen biztosan vannak. Ennél a fajnál az ellésenkénti utódszám 3-5 körül szokott lenni, a kicsik megfigyelése során eddig három almot sikerült azonosítani.

A kis prérikutyák – a felnőttekkel együtt – a Pálmaház szomszédságában kialakított kifutóban láthatók.

A prérikutya nem kutya

A társas prérikutyák (Cynomys ludovicianus) az észak-amerikai füves síkságok, prérik lakói, Montanától egészen Texasig, a Rio Grande partjáig. Rendszerint nagy közösségeket, kolóniákat alkotnak, és kiterjedt üregrendszereket építenek ki a föld alatt. A bonyolult, szövevényes járatok levegőjének frissességéről különleges szellőztető rendszerrel gondoskodnak. Az üregek bejáratát ugyanis úgy alakítják ki, hogy a prérin fújdogáló szelek kiszippantsák a járatból az elhasznált levegőt.

Furcsa neve ellenére ez a faj nem rokona a kutyaféléknek: a prérikutyák inkább a mókusokkal állnak közeli rokonságban. A kis prérikutyák 28-37 napig tartó vemhesség után születnek meg. A szemük egyhónapos korukban nyílik ki, az ivarérettséget pedig második életévükben érik el, és akár nyolc évig is élhetnek.

Megérkezett Béla, az emucsibe

Szaporulat volt a Főkapuval szemközti emugyep lakóinál is. A felnőttek egyszínű tollazatával ellentétben az április 22-én kelt apróság még a fiókákra jellemző, csíkos tollruhában pompázik. A Béla névre keresztelt emucsibe ugyan még elég aprócska, aránylag könnyen meg lehet találni a kifutóban. Ebben a korban ugyanis még nem nagyon merészkedik túl messzire az őt nevelő emukakastól.

Az állatkerti emucsalád két felnőtt tagja közül a kakast Papinak, a tojót pedig Lajosnak hívják. A Lajos ugyan nem női név, de az állatkertekben gyakori, hogy a futómadarak olyan nevet viselnek, amely egyáltalán nem is illik a nemükhöz. Ennek oka eredetileg az volt, hogy a futómadarak ivarának meghatározása nem egyszerű feladat, ám manapság már az is előfordul, hogy hagyománytiszteletből kapnak ilyen „félreérthető” neveket. A kis Béláról is kiderülhet még, hogy valójában tojó.

Az emu (Dromaius novaehollandiae) Ausztrália jellegzetes futómadara (amint Afrikának a strucc, Dél-Amerikának a nanduk két faja, Új-Guineának pedig a kazuárok). 50-60 kg-os testtömegével a legnagyobb testű madarak közé tartozik, és ennek megfelelően igencsak termetes tojásokat is rak. Egy-egy zöldes színű emutojás súlya általában 600 gramm körüli, és az 56 napos költési idő elteltével kikelő fióka tömege is eléri a fél kilogrammot. A tojásokat egyébként nem a tojók, hanem az emukakasok költik ki, és ők is gondoskodnak a tojásból kikelő fiókákról. Jóllehet a kifejlett madarak elsősorban növényi táplálékon élnek, a kicsik aránylag nagy mennyiségben fogyasztanak állati eredetű táplálékot is. Erre elsősorban azért van szükségük, mert a növésben lévő szervezetnek jóval nagyobb a fehérjeigénye. A fiókák általában 5-7 hónapig maradnak apjukkal, az ivarérettséget és a kifejlett testméretet pedig 2-3 évesen érik el.

Kölyökdömping az aranyhasú mangábéknál

Az elmúlt hónapokban valóságos kölyökdömping volt a Majomházban látható aranyhasú mangábék csapatában. A Nyugat-Afrikában őshonos majmokra okkal büszkék a Fővárosi Állat- és Növénykert szakemberei, hiszen ez a faj a legnagyobb ritkaságnak számít a világ állatkertjeiben. Az egész földkerekségen csak tíz olyan állatkert akad, ahol aranyhasú mangábékat tartanak – négy Európában, és kettő az Egyesült Államokban – , így az aranyhasú mangábé nagyjából olyan ritka látvány az állatkerti állatgyűjteményekben, mint például az óriáspanda.

Az említett tíz állatkertben összesen 49 egyed él, közülük tíz állat a budapesti kert lakója. A magyar főváros állatkertjében az elmúlt fél év során három kölyök is született, a másik kilenc állatkertben összesen csak egy. A budapesti kölykök közül Rebeka november elsején, Hajnalka pedig február 2-án látta meg a napvilágot. A legkisebb kölyök április 29-én jött a világra, de mivel azt még nem tudni, milyen nemű, egyelőre nevet sem kapott.

Az aranyhasú mangábék (Cercocebus chrysogaster) eredetileg Nyugat-Afrikában, a Kongói Demokratikus Köztársaság területén honosak, és a természetben is olyan gyér az állományuk, hogy a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) nemzetközi vörös könyvét összeállító szakemberek még a veszélyeztetettség mértékét sem tudták pontosan megállapítani. Annyi bizonyos, hogy a természetes élőhelyek pusztulása és a vadászat fenyegeti ezeket az állatokat.

Forrás: Fővárosi Állat- és Növénykert >>

Linkajánló: