Szomorú trendek az európai emlősfajoknál

Európa élővilágát nem jellemzi olyan nagy sokféleség, mint Afrikáét vagy Ázsiáét, viszont még ez is komoly veszélyben van a beépített területek növekedése miatt. A fajok állománycsökkenésének és veszélyeztetettségének legfőbb oka az emberi tevékenység: erdőirtás, vizes élőhelyek lecsapolása és a környezetszennyezés.

A legnagyobb biodiverzitású területek a tanulmány szerint a kontinens hegyvidékein és a Balkán-félszigeten találhatók. Az első térképen látható, hogy a legtöbb emlősfajjal büszkélkedő országok Franciaország (142 faj), Spanyolország (128 faj), Olaszország, Németország és Görögország. Magyarország, 82 fajjal a középmezőnyben van. Az első ábra az előforduló fajok számát mutatja be (a sötétebb foltok a nagyobb fajszámú területek).

A biológusok az európai emlősfajok 27 százalékánál csökkenést, 32 százalékánál stagnálást állapítottak meg, és csak alig 8 százaléknál figyelhető meg gyarapodás. Ugyanakkor a tanulmányból az is kiderül, hogy a fajok közel egyharmadáról nincsenek pontos adatok, vagyis nem tudni, hogyan alakult az állományuk az elmúlt években.

A legveszélyeztetettebb európai emlősfajok közé tartozik többek között a párduchiúz Llynx pardinusa), a tatárantilop (Saiga tatarica), a földközi-tengeri barátfóka (Monachus monachus) és az északfoki bálna (Eubalaena glacialis).

A 230 emlősfaj közül a szakértők 35-öt sorolnak a veszélyeztetettek közé, ezek közül 14 a kihalás szélén áll. A párduchiúznak például csak két kis állománya él Spanyolországban, ez összesen alig 150 egyedet jelent. A barátfóka sincs sokkal jobb helyzetben, becslések szerint állománya 350-450 egyedből áll. A második ábrán a veszélyeztetett európai emlősfajok területegységenkénti száma látható.

A tanulmányt az Európai Bizottság felkérésére az IUCN készítette el, mintegy 140 szakértőből álló nemzetközi kutatócsoport bevonásával. Ez a szervezet adja ki évről-évre a veszélyeztetett fajokat tartalmazó ún. Vörös Listát. „A tanulmány rámutat arra, hogy számos európai emlősfaj helyzete komoly aggodalomra ad okot. A folyamat megállításához jelentős védelmi intézkedésekre van szükség” – nyilatkozta Julia Marton-Lefèvre, az IUCN vezetője.