Élő közvetítés a Greenpeace tengeri teknősmentő akciójáról

Valami úszik a vízben. Messziről nem lehet látni, hogy mi az, de nagynak néz ki. Kapálódzik. Néha mintha kiemelkedne valami a vízből. Talán egy fej? Izgalom támad a fedélzeten, irányba kell fordítani a hajót. Lélegzetvisszafojtva várja mindenki, hogy közelebb érjünk, már csak méterek vannak hátra. A Rainbow legénységének valami túláradó érzés ül az arcán. Ahogy közelebb érünk és meglátjuk, hogy mi van a vízben, felbolydult méhkassá változik a fedélzet – írja az FigyelőNet Blogjában Mózes Szabina, a Greenpeace hajójának fedélzetéről.

A következő pillanatban már arra eszmélek a döbbenetből, hogy élesen felzúg a fedélzeti daru, és a motorcsónak pillanatokon belül a vízre kerül. Az oldalajtónál már három búvár vár bevetésre készen, víz alatti kamerákkal, csak a jelre várnak, hogy ugorhassanak. Egy óriási tengeri teknős vergődik tehetetlenül egy hatalmas gombolyaggá összecsavarodott és felelőtlenül „itt felejtett” hálóban. Ki tudja, mennyi ideje lehet így szerencsétlen állat, és csoda, hogy egyáltalán még van ereje kapálódzni. Valószínűleg napok óta nem ehetett semmit. Lehet, hogy az utolsó pillanatban érkeztünk, ezért most minden perc drága.

A búvároknak óvatosan kell közelebb menniük hozzá, nehogy még jobban belegabalyodjon a hálóba, és ne lehessen kihámozni belőle. Jó nagy példány, olyan 20-25 kg-os lehet. Valószínűleg el sem tudja képzelni, mi történik vele, mik ezek a furcsa lények körülötte. Erős életösztöne azt súgja, meneküljön, ezért folyamatosan próbál elevickélni a búvárruhások elől. Már mindannyian a fedélzeten állunk és szaladunk egyik oldalról a másikra, hogy nehogy szem elől tévesszük egy pillanatra is.

A búvárjaink azon tanakodnak, mi lenne a legegyszerűbb, hiszen ezek a teknősök amilyen gyönyörűek, olyan hatalmas nagyot tudnak ám harapni is. Ezért nem mindegy, hogyan sikerül hozzáférni. Rövid sikertelen próbálkozások után kiderül, hogy túlságosan belekeveredett a hálóba ahhoz, hogy a vízben meg lehessen szabadítani tőle. Be kell emelni a motorcsónak fedélzetére, hogy levághassák róla a fojtogató hálót. Ketten megfogják alulról, ketten pedig besegítik a csónakba.

Hosszú óráknak tűnik, amíg minden oldalról sikerül levágni a makacsul az uszonyok köré tekeredett műanyaghálót. Végül sikerül. Ketten emelik a csónak peremére, ahol még első uszonyaival boldogan kalimpál egyet-kettőt, talán mintha nekünk integetne, mielőtt végleg eltűnik a tenger kékségében. Ováció. Ováció. Ováció. Hatalmas üdvrivalgás a fedélzeten. Megmenekült és most valahol boldogan lakmározik azon tűnődve, hogy a fenébe úszta meg épp bőrrel.

Szerte a világon a tengeri teknősöket az ékszeriparban használt páncéljukért vadásszák, és a bőrükért, amely kikészítve a bőripar értékes nyersanyaga. A teknőskereskedelmet a Washingtoni Egyezmény szigorúan tiltja, ennek ellenére még mindig a legkeresettebb szuvenírként árulják a kitömött, lakkozott, preparált teknősöket. A könnyű prédának számító állat ízletes húsa az egyik legkeresettebb csemege a partmenti országok éttermeiben, és magas tápértéke miatt a teknőstojásra is igen nagy a kereslet, valamint a legtöbb országban nemi vágyat fokozó szerként tartják számon – írja honlapján a WWF.

Forrás: Greenpeace

Körülbelül 300 ezer teknős leli halálát a rákászat és a halászat közben használt hálókban, zsinegekben. A teknősök a fenékre eresztett hálókba belegabalyodva nem tudnak a vízfelszínre jönni, így megfulladnak. Annak ellenére, hogy a teknősök befogására használt tiltott eszközök a kereskedelmi halászatban megengedettek, mégis nagy a nemzetközi tiltakozás ezzel kapcsolatban, leginkább Ázsiát illetően.

A Rainbow Warrior (Szivárványharcos) május 16-án indult útnak Máltáról, hogy a Földközi-tenger déli medencéjében „felügyelje”, és megzavarja a tonhalhalászokat, akiknek kapzsisága és illegális módszerei a kihalás szélére sodorták a – nálunk leginkább konzervdobozokból és mélyhűtőkből ismert – kékúszójú tonhalat.