Önfeláldozó „élő hidak”

A nagy-britanniai Bristol Egyetem munkatársai megfigyelték, hogy a vándorhangyák (Eciton burchellii) igen különös módon segítik egymást a vadászat során. Amennyiben hepehupás térszínen kell áthaladnia a csoportnak, egy-egy hangya saját testével képez hidat a mélyedések fölött, hogy a társai gyorsabban továbbjuthassanak.

Az „élő híd” szerepére nem véletlenszerűen választják ki a kolónia valamelyik tagját, hanem aszerint, hogy a testméret alapján melyikük a legalkalmasabb. Ez az önfeláldozó „technológia” segíti az akár 200 ezer fős csoportot a fészek és a zsákmány közötti gyorsabb vándorlásban.

Az Animal Behaviour című szaklapban megjelent tanulmány szerint a kutatók most figyelték meg először a dél-amerikai esőerdőkben élő vándorhangyák e különleges viselkedését.

A további tanulmányozáshoz a kutatók fából készült „pallókat” tettek a vándorhangyák útjába, a deszkákra pedig különböző nagyságú lyukakat fúrtak. A vándorhangyák a mesterséges akadályokat is igyekeztek „áthidalni”, mégpedig úgy, hogy az adott mélyedésnél összemérték magukat, és kiválasztották a feladathoz legalkalmasabb méretű társukat.

„Egy-egy csoporton belül eltérő nagyságúak az egyedek: két millimétertől egy centiméterig terjedők egyaránt” – mondta Scott Powell, a Bristol Egyetem munkatársa, a tanulmány egyik társszerzője a BBC News-nak.

Miután a hangyák összemérik magukat, és megtalálják az adott mélyedés méretének leginkább megfelelő „élő hidat”, a kivételes helyzetben lévő vándorhangyának akár órákig is ott kell maradnia hídként, amíg többezer társa átjut a mélyedés felett.

„A csoporttagok töredéke által mutatott igen egyszerű, ám mégis különleges magatartás több ezer egyed viselkedését és életkörülményeit befolyásolja” – mutatott rá a kutatás vezetője.