Potyautas pingvinek az északi féltekén
A pingvinek mindegyik faja a déli féltekén él, mégis előfordul, hogy időnként felbukkannak az északi féltekén is. Milyen sors vár rájuk új hazájukban, és milyen eredménnyel járhat a pingvinek betelepítése az északi félteke tengereibe?
Legutóbb, 2002 nyarán egy Humboldt-pingvin akadt egy alaszkai halász hálójába. Mint kiderült, a halásznak nem ez volt az első találkozása pingvinekkel az alaszkai vizeken. Habár a Humboldt-pingvin elsősorban Peru part menti vizeiben él, a kis állatnak mégis sikerült eredeti otthonától több ezer kilométerre, Alaszkáig jutnia. A kérdés, hogyan? Kutatók azóta keresik a választ, hogy vajon magától úszott odáig, vagy talán egy állatkertből kiszabadult egyedről van szó?
A Washingtoni Egyetem pingvinekkel foglalkozó kutatói végül arra a következtetésre jutottak, hogy a pingvin feltehetőleg egy halászhajó fedélzetén, potyautasként érkezett új hazájába. „A legénység valószínűleg hobbiállatnak vitte a fedélzetre a pingvint. Mivel a pingvinek nagyon népszerűek az emberek körében, az elrabolt fiókák gyakran válnak potyautasokká” – nyilatkozta akkor a hírügynökségeknek Amy van Buren, a Washingtoni Egyetem biológusa.
Habár a pingvinek ilyen jellegű útjairól keveset tudunk, az biztos, hogy nem ez volt az első eset, hogy az északi félteke hidegvizű tengereiben pingvinek úszkáltak. Többek között 1975-ben Vancouver közelében is megfigyeltek Humboldt-pingvint a tengerben. Kutatók szerint az ilyen esetek többségében valószínűleg az állatkerteknek történő szállítások során kiszabadult egyedekről van szó.
Ez viszont felveti a kérdést, hogy vajon milyen sors vár ezekre az állatokra új otthonukban. A válasz a Wilson Journal of Ornithology című szaklapban nemrég megjelent tanulmányban olvasható, melynek szerzője Dee Boersma, a Washingtoni Egyetem munkatársa. A szakértő szerint az északi féltekére került pingvineknek nem sok esélyük van a túlélésre, ugyanis itt korábban általuk ismeretlen ragadozókkal, például jegesmedvével kell szembe nézniük.
A pingvinek egyébként nem csak potyautasként érkeztek és érkeznek északra. Korábban már voltak próbálkozások tudatos betelepítésükre is. A 20. század közepén Skandinávia sarkvidéki vizeiben több pingvint engedtek szabadon. A kísérlet kudarccal végződött, ugyanis az állatok egy évtizeden belül betegség miatt elpusztultak, vagy ragadozók áldozatává váltak. A pingvinek természetes élőhelyükön viszont akár a 30 éves kort is megélhetik.
A Humboldt-pingvin, csak egyike a 17 pingvinfajnak. A pingvinek a déli félteke 45. és 60. szélességi köre közötti hidegvizű tengerekben élnek. A legnagyobb állomány az Antarktikán és a szomszédos szigeteken található. Az egyetlen, az Egyenlítőtől északra élő faj a galapagoszi pingvin. Legjelentősebb fészkelő helye az Egyenlítő közelében, már az északi féltekén, a Galapagosz-szigetekhez tartozó Izabella-szigeten van.