Fotó a „mosolygó” hangyászgébicsről

Mintha mosolyogna a 40 év után újra előkerült hangyászgébics, pedig élőhelye szűkülése miatt egyre zordabb kürölmények között kénytelen élni.
Az ornitológusoknak nemrégiben két igen ritka madárfaj képviselőit sikerült első ízben lefotózniuk. Az egyik a kormosbegyű hangyászgébics (Clytoctantes alixii), a másik pedig a Perija-papagáj Perija parakeet. Az előbbi, csőrének szokatlan íveltsége folytán azt a benyomást keltheti bennünk, mintha mosolyogna.
A „mosolygó” hangyászgébicset a kolumbiai Norte de Santandernél kapta lencsevégre Adriana Tovar és Luis Eduardo Uruena, a ProAves Alapítvány két munkatársa. Az alapítvány az Amerikai Madárvédelmi Szövetség társszervezeteként működik. A nem mindennapi, magányos életmódú fajt 1965 és 2004 között egyáltalán nem észlelték. Nemrég azonban Venezuelában valamint Kolumbia észak-keleti részén újra felbukkant.
A kormosbegyű hangyászgébics hímje körülbelül 15 centiméterre nő meg, tollazata palaszürke, szárnya, farka és nyaka sötétebb lehet. Csőre világos szaruszínű, felső kávája középen élesen felfelé ívelt, és oldalról összenyomott felső állkapocsban végződik. Az alsó káva ék alakú, és jellegzetesen felfelé hajlik. A madár szemei sötétbarnák, míg hosszúkás lábai szürkés színűek. A tojók tollazata gesztenyebarna, farkuk és szárnyuk komorabb színű.
A hangyászgébics nyomára az előhegységek sűrű erdőségeiben – 185—1750 méteres magasságban – lehet ráakadni. Legutóbb nagyrészt bambusznád borította, sűrű bozótos területen, az Ocaña település melletti Torcoroma szentély közelében bukkant fel. Ocaña lakosai 1709-ben egy kivágott fa gyökerében Szűz Mária alakját vélték látni. A Vatikán az eseményt csodának nyilvánította. A jelenés képét őrző gyönyörű kápolna és a környező erdőség már évszázadok óta a katolikus egyház birtoka és a ProAves Alapítvánnyal közös védelem alatt áll. A területet 2005-ben Kiemelt Madárlelőhelynek nyilvánították, a veszélyeztetett hangyászgébics-populáció felfedezése után pedig a ProAves 250 hektáros madárrezervátumot hozott létre 2006-ban a ritka faj védelmére.
A kutatók egyúttal egy másik kivételesen ritka madárfaj, a kék nyakszirtjéről és melléről felismerhető Perija-papagály Perija parakeet egyedeire is ráakadtak. A faj állománya becslések szerint ma már mindössze 30–50 egyedet számlál. Az erdőirtások, az őshonos növényzet felégetése a mezőgazdaság céljára, valamint az állatok legeltetése egyaránt szerepet játszik a madarak természetes élőhelyükről való kiszorításában, állítják a környezetvédők.
„Fogalmunk sincs arról, hogy milyen fantasztikus biodiverzitásnak vetünk véget, mielőtt még egyáltalán tudomást szereznénk róla.” – nyilatkozta az eset kapcsán Paul Salaman, az Amerikai Madárvédelmi Szövetség szóvivője.