Alkalmazkodik a vizuális „zajokhoz” az agáma

Egy ausztráliai agámafaj vizuális jelekkel védi a területét. Ahhoz, hogy ez a módszer sikeres legyen, mozgásaival alkalmazkodott a láthatósági szempontból meglehetősen „zajos” környezetéhez.
Dr. Richard Peters, az Ausztrál Nemzeti Egyetem biológiai tudományok kutatásával foglalkozó tanszékéről vezette azt a kutatócsoportot, amely először mutatta ki, hogyan változtatja meg egy vizuális jelekkel kommunikáló állat a viselkedését a környezetében előforduló más mozgó dolgokkal összefüggésben. Az eredményeket a Current Biology szakfolyóirat legutóbbi számában tették közzé.
A tudósok a hím Jacky-agáma (Amphibolurus muricatus) territoriális jelzéseit vizsgálták. Ez a közepes méretű agámafaj Kelet-Ausztrália sziklás, bozótos területein fordul elő.
„A Jacky.agáma azért, hogy megvédje a területét más hímekkel szemben, a Jacky-agáma jellegzetes viselkedéssort mutat be. Ez egy sor farokcsapkodással kezdődik és fekvőtámaszok sorában csúcsosodik ki, ezekkel fitogtatja erejét és rátermettségét” – mondja dr. Peters. – „A gyík élőhelyén azonban gyakran fúj a szél, amiből következik, hogy sok ágmozgás, illetve más zavaró mozgás származik a környező növényektől.”
Annak megállapítására, hogy miként birkózik meg a gyík a zavaró mozgásokkal (mozgási „zajokkal”), a kutatók nagyméretű szabadtéri elkerített területeket hoztak létre Új-Dél-Wales déli partvidékén. Elektromos ventilátorokkal szimulálták a szelet, hogy mozgásba hozzák a növényeket. Ezután még egy hímet tettek minden elkerített részre, hogy kiváltsák a területvédő viselkedést.
„Folyamatos szélben az agáma megváltoztatta bevezető farokcsapkodásánák mintázatát és időtartamát, mielőtt bemutatta volna a fekvőtámaszait” – számol be tapasztalataikról dr. Peters. – „Szélcsendes viszonyok között a farokcsapkodás időtartama általában nem haladja meg a pár másodpercet. Erős szélben viszont azt figyeltük meg, hogy ez a viselkedés akár két percig is eltarthat, sokkal hosszabb szünetekkel a csapások között.”
Dr. Peters szerint ennek az az oka, hogy a megváltozott körülmények arra serkentik az agámát, igyekezzen mindenképpen felhívni magára a figyelmet a fokozott háttérzaj ellenére is.
„Ha jobban megismerjük, hogyan alkalmaz egy állat jeleket a vizuális kommunikációra, akkor többet megtudhatunk az állat látásának működéséről. Ez elméletileg lehetőséget adhat arra, hogy javítsuk a robotok gépi látását.”