Mi köze az orangutánoknak Aesopushoz?

Német tudósok arról számoltak be a múlt héten, hogy orangutánok vizet és az eszüket használva „lemásolták” Aesopus egyik varjakról szóló meséjét, amelynek mondanivalója: „a szükség találékonyságot szül”.
A lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet egyik kutatócsoportja elhatározta, hogy próbára teszi a helyi állatkert öt – 7, 11, 16, 17 és 32 éves – nőstény orangutánjának a találékonyságát. A tanulmány a brit Royal Society folyóiratában, a Biology Lettersben jelent meg.
A főemlősöknek ízletes földimogyorót kínáltak, de a magvak egy műanyag csőben úszkáltak. Ráadásul az edényt csak negyedrészéig töltötték föl vízzel, ily módon a mogyorót nem tudták elérni az állatok, ami meglehetősen bosszantotta őket.
Az orangutánok azonban hamar rájöttek, hogy ha a közeli vízzel töltött edényből a szájukba vesznek egy adag vizet és beleköpik a csőbe, a cső megtelik vízzel, és végül könnyen elérik a felszínen lebegő mogyorót. Az állatok eleinte átlagosan kilenc perc alatt jöttek rá a megoldásra, de a 10 próbás kísérlet végére ezt 30 másodpercre faragták le.
A lipcsei csoport úgy véli, ez a kísérlet is szemlélteti az orangutánok találékonyságát, bemutatva, hogy a főemlősök képesek „folyékony szerszámot” használni, ha jutalom várja őket ezért. Alternatív megoldásra nem volt lehetőség. A csövet nem lehetett összetörni és bot sem volt, amivel kipiszkálhatták volna a mogyorót.
Mi köze van az egésznek Aesopushoz? A híres mesemondó történetében egy szomjas varjú talál egy vizeskorsót, de olyan kevés benne a víz, hogy nem tud inni belőle. A furfangos madár kavicsokat dobál a korsóba, így emeli meg a vízszintet, hogy azután csillapíthassa a szomját.
„Az orangutánok éleselméjűen oldották meg a hasonló problémát, amivel a varjú is szembetalálkozott” – állítják a kutatók. Viszont tréfálkozva hozzáteszik, hogy az még tudományos bizonyításra vár, miszerint a varjak is a mesében leírtakhoz hasonlóan viselkednének.
Kapcsolódó cikkeink: