Hogy viselik a kánikulát az állatkerti lakók?

A legmelegebb nyári napokon mindig sokan érdeklődnek az iránt, hogy az Állatkert lakói miként viselik a forróságot. A tartós kánikula természetesen hatással van az állatok életére, de egyáltalán nem olyan drámai a helyzet, mint ahogy sokan gondolják. Főképp, mert bár a nyári hőségriadó sokszor egyfajta különlegességként jelenik meg a híradásokban, a magyarországi éghajlatnak természetes velejárója, hogy nyaranta számítani kell a hőségre is. Az Állatkertnek ebben meglehetősen nagy rutinja van, hiszen az intézmény megnyitása óta immár 142. alkalommal köszöntött be a nyár.

A városlakó ember által ilyenkor érzékelt forróság az Állatkertben sokkal mérsékeltebben jelentkezik: a ligetes környezetben néhány fokkal mindig hűvösebb van, mint a hőt visszasugárzó házfalak és aszfaltburkolatok „betondzsungelében”. A kellemesebb hőérzethez hozzájárulnak az Állatkert nagy vízfelületei, a Nagy-tó, illetve a különféle kifutókhoz tartozó medencék is. Az Állatkert mikroklímája tehát eleve kedvezőbb annál, mint amit a városi környezetben tapasztalunk.

Az állatok egy része olyan vidéken őshonos, ahol a magyarországinál sokkal nagyobb meleg is természetesnek számít. Ezeket az állatokat tehát a kánikula nem érinti érzékenyen. Ezzel együtt a forró égövi állatok a természetben sem igazán aktívak a legforróbb, déli órákban. Ilyenek például az oroszlánok, vagy éppen a kenguruk: nekik az Állatkertben is lehetőségük van az árnyékban való lepihenésre: a delelésre.

A hidegebb égövről származó állatok számára a forróság már kevésbé természetes. A látogatók körében általános vélekedés szerint a pingvineket érintheti legérzékenyebben a tartós meleg. A kertben látható pápaszemes pingvinek azonban eredetileg Dél-Afrika partvidékén őshonosak, tehát a melegebb időhöz való viszonyuk is más, mint a sarkvidéki pingvinfajoké. A valóban sarkvidéki fajnak számító jegesmedvék az elmúlt években kaptak terjedelmes medencét, amelynek vize – a viszonylag nagy mélység és a víz hőtároló képessége miatt – nem melegszik fel egykönnyen. Ha melegük van, és már az árnyékot sem találják elég komfortosnak, ebbe a medencébe szoktak belecsobbanni.

Az állatkerti állattartó helyek tervezésénél a szakemberek figyelembe veszik a hőmérsékleti viszonyokat, így azt is, hogy Magyarországon nyaranta nem ritka a forróság sem. Az állatok tehát többféle hőmérsékleti zónára felosztható, változatos férőhelyet kapnak, amelyben napos és árnyékos helyet egyaránt találnak. Amelyik állat igényli, medencét is kap.

A gondos tervezés miatt a hatóságok által bejelentett hőségriadó idején sincs szükség igazán különleges intézkedésekre az állatkerti állatok védelmében. A pingvinek számára többlet árnyékot vető árnyékoló vitorlákat már a nyár elején elhelyezik a pingvinmedencénél, és ezek a szezon végéig ott is maradnak. A forróbb napokon esetleg locsolófejet is telepítenek a medence partjára, amelynél a pingvinek kedvükre zuhanyozhatnak. Az elefántok fürdetése sem csak a hőségriadó idején fordul elő, bár kétségtelen, hogy az elefántápolók ilyenkor lényegesen gyakrabban ejtik szerét annak, hogy hatalmasra nőtt kedvenceiket frissítő zuhannyal kényeztessék. A kánikulának egyébként alighanem a nílusi krokodilok örülnek legjobban. A tavaly ősszel új házba költözött állatok idejük nagy részét új, medencével is ellátott napozójukban töltik.

Kánikula, Canis Minor és a „kutya meleg” A kánikula a latin canicula, azaz „kutyácska” szóból ered. Az elnevezés a Canis Minor (Kis Kutya) csillagképre utal. Az időszámításunk kezdetét megelőző évszázadokban ugyanis a melegebb hónapok eljövetelével ez a csillagkép közvetlenül napfelkelte előtt jelent meg a látóhatáron, így az év legmelegebb időszakát ezzel a csillagászati jelenséggel hozták összefüggésbe. Nem véletlen, hogy a kánikulát magyarul is „kutya melegnek” mondjuk.

Forrás: Fővárosi Állat- és Növénykert