A vetési varjak „kezében” van a kék vércsék sorsa?

Július folyamán 14 kék vércsét szereltek fel rádiós nyomkövetővel a Magyar Madártani Egyesület (MME) munkatársai és önkéntesei, azért, hogy információt gyűjtsenek a madarak zsákmányszerzési szokásairól.

A megjelölésre „A Kék vércse védelme a Pannon régióban” nevű LIFE-Nature projekt keretében került sor. A vizsgálat középpontjában jelenleg a Vásárhelyi és Csanádi Puszták Natura 2000 terület áll. Maga a nyomkövetés valamint az előkészítés (élőhelytérképezés) nagyon sok munkát és embert igényel, ezért a vizsgálatot idén csak még egy további helyszínre terjesztik ki (Heves megyében), de jövőre várhatóan újabb területeket is bevonnak.

A szakemberek a megjelölt madarak vadászati és táplálkozási szokásait vizsgálják, arra keresik a választ, hogy mely élőhely típusokon vadásznak gyakrabban, és mivel táplálkoznak a kék vércsék. Ezek nélkülözhetetlen információk a faj megőrzési tervének kidolgozásához.

Drasztikus állománycsökkenés

Minderre azért van szükség, mert a kék vércse (Falco vespertinus) hazai állománya az 1980-as évek óta közel harmadára csökkent. Míg az 1950-es években 2200-2500, 1980-as években 2000-2200 pár fészkelt hazánkban, az 1990-es évek második felében ez a szám már 1200-1500 párra csökkent. Napjainkban pedig alig 700 fészkelő párt tartanak nyilván – mondta a National Geographic Onlinenak Rév Szilvia, a Life-projekt munkatársa.

Ez a fokozottan védett síkvidéki madarunk elsősorban az Alföldön él, olyan területeken, ahol fészkeléshez alkalmas kisebb facsoportok is vannak. Dunántúlon csak nagyon kis állománya található.

A vetési varjútelepek lakói

A kék vércse nagyon jó példája annak, hogy az ökoszisztéma milyen érzékeny és összefüggő rendszer, és ha valahol beavatkozunk, nem tudhatjuk pontosan, hogy milyen közvetett hatást érünk el egy másik területen vagy fajnál. A kék vércse visszaszorulása ugyanis részben annak rovására írható, hogy a vetési varjú állománya jelentősen visszaesett, mivel ez utóbbit kártevőként tartották számon, és kíméletlenül irtották. A kék vércsének viszont a léte függ a vetési varjútól, hiszen annak fészektelepeit használja költéshez. A vetési varjúfiókák már májusban kirepülnek, a kékvércse csak ezt követően rakja le a tojásait a varjúfészekbe.

Ezért a kék vércse telepek előfordulása kifejezetten a varjútelepekhez kötődik, de mivel számuk elenyésző a varjakéhoz képest, nem jelentenek konkurenciát a fészekfoglalás szempontjából. A kék vércsék néha magányosan is előfordulnak, de ilyenkor sem saját építésű fészekben költenek, hanem leginkább a dolmányos varjúéba vagy a szarkáéba költöznek be.

Fotó: Palatitz Péter

Tehát a vetési varjú állományának csökkenése – az irtás valamint a fészkelésre alkalmas pusztai facsoportok eltűnése miatt – okozta a kék vércse visszaszorulását. Ehhez hozzájárult a táplálkozóhelyek csökkenése, melynek oka az intenzíven művelt területek növekedése, a beépítés valamint a legeltetés megszűnése volt. Továbbá a középfeszültségű vezetékek okozta pusztulások is számottevőek az egyre kisebb állomány miatt – tette hozzá a szakértő.

Új információk szükségesek a kék vércse életmódjáról

A Life-program keretében alkalmazott rádiós nyomkövetés jelentősen különbözik többek között a fekete gólyák révén ismertté vált műholdas nyomkövetéstől, ugyanis az előbbinél ténylegesen is a madarak nyomába kell szegődni, ahhoz hogy a szakemberek pontos képet kapjanak a madár mozgásáról és a zsákmányról. Egy-egy vércsére három-három kutató jut. Míg az egyik a fészket figyeli, ketten autóval (és távcsővel) követik a kirepült madár útját.

A madarak mozgását a rádióadókkal legfeljebb pár tíz kilométeres körzetben lehet követni, vagyis a műholdas nyomkövetéssel szemben ez a módszer csak a fészkelési területen való mozgás megfigyelésére és nem a vonulás kutatására szolgál.

Fotó: Tihanyi Gábor

Számos fészekodut helyeztek ki a madaraknak

A rádiós követés csak az egyik eleme a kék vércse védelmi programnak. A másfél éve indult projekt keretében az MME és a nemzeti parkok szakemberei költőládákat helyeztek ki, amelyeket rendszeresen ellenőriznek. Több helyen is sor kerül középfeszültségű vezetékek szigetelésére.

Számos fiókát és felnőtt egyedet színes gyűrűvel jelöltek meg, ami lehetővé teszi, hogy messziről is könnyen beazonosítható legyen egy-egy egyed, így jó esetben több éven át is figyelhetik mozgásukat, vizsgálhatják életmódjukat.

Mivel a kék vércsék fennmaradása erősen függ a vetési varjú állomány helyzetétől, ez utóbbi faj védelme kiemelt szerepet kap a kékvércse védelmi programban. Bár a vetési varjú hazánkban már 2001óta védett, komoly szemléletformálásra van még szükség az érintett területeken.

A hazai kék vércse védelmi program világviszonylatban is jelentős, ugyanis Oroszország, Ukrajna és Románia mellett nálunk fordul elő a legnagyobb számban ez a faj. A kék vércse helyzete a szomszédos Romániában sem biztatóbb, de az ott élő állomány helyzetét még az is nehezíti, hogy a vetési varjú ott nem áll védelem alatt. A Life-program keretében a két országban közös, határon átnyúló együttműködés zajlik a faj megőrzéséért.