Ürgéket telepítettek ki a hazai repülőterekről

Különös látvány fogadta azokat, akik a július közepén a dunakeszi sportrepülőtér közelében jártak. Mintegy 20-25 fiatal földre szegezett tekintettel, látszólag céltalanul bolyongott a repülőtér füves kifutópályáján. A cél természetesen nem az volt, hogy ki bírja tovább a rekkenő forróságban (bár olykor úgy tűnt, ez sem utolsó szempont) hanem, hogy minél hamarabb begyűjtsék a felállított hurokcsapdákba került ürgéket.

A füves kifutópályájú repülőtereknek ugyanis az üzemeltetők által talán nem annyira, de a természetvédők által annál inkább kedvelt lakói az ürgék. Ez a védett fajunk eredetileg a füves puszták lakója. A 20. század közepéig kártevőként tartották számon, ezért kíméletlenül irtották. A hazai állomány csökkenése ennek ellenére mégis leginkább a faj élőhelyének zsugorodása miatt következett be annyira, hogy 1982-ben védetté nyilvánították.

Élőhelyét leginkább az erdősítések és a beépítések csökkentették. A parlagon hagyott legelők pedig a magasra nőtt fű és a megjelenő cserjék miatt nem biztonságosak az állat számára, mert a magas fűben nem lát elég messzire, és nem veszi észre időben a közeledő ragadozót. Így mára az a furcsa helyzet állt elő, hogy a füves repülőterek az ürge legjelentősebb élőhelyei közé tartoznak.

Az országban lévő ilyen repülőterek mintegy háromnegyedén előfordul ez a kisemlős. A repülőterek előnye, hogy száraz területek, ezért alkalmasak járatépítésre, a gyepet rendszeresen nyírják, és viszonylag kevés közvetlen emberi zavarás éri az ott lévő állatokat.

A kerecsensólyom védelmében

Idén július folyamán hazánkban több repülőtéren is zajlik ürgegyűjtés. Ezek közül két helyszínen – Dunakeszin és Kecskeméten – az elmúlt napokban az ELTE biológus hallgatói Altbacker Vilmos vezetésével végezték a munkát.

Az ürgebefogás és -áttelepítés a magyar és szlovák nemzeti parkok közös Life-Nature projektje keretében zajlik. A cél, hogy a repülőterekről befogott ürgéket a nemzeti parkok olyan területeire telepítsék át, ahol rendszeres legeltetés, gyepkezelés zajlik, és amely területek a fokozottan védett kerecsensólyom élőhelyei.

Hazánkban jelenleg mintegy százhatvan pár kerecsensólyom él, ezzel Ukrajna után Európában itt található a legnagyobb állomány. A Life projekt keretében együttműködő két ország (Magyarország és Szlovákia) pedig a teljes európai állomány mintegy 40 százalékát tudhatja magáénak, ezért EU szinten is igen jelentős ez a fajvédelmi program. Ennek során többek között sor kerül a kerecsensólyom fészkelőhelyeinek javítására, a vonulási útvonal feltérképezésére, az élőhelyeken a nagyfeszültségű vezetékek szigetelésére valamint a legfőbb táplálék, az ürge biztosítására. A kerecsensólyom ugyanis táplálkozás szempontjából ürgespecialista, legfőképpen a fiókák túlélése szempontjából fontos, hogy ürgével etessék őket a szülők.

Nő a balesetveszély az ürgelyukak miatt

A Dunakesziről és Kecskemétről kifogott ürgéket a Duna-Ipoly Nemzeti Park valamint a Kiskunsági Nemzeti Park területén engedték szabadon. A Gerecsében és Ópusztaszer környékén összesen 600 egyed talál új otthonra. Egy-egy helyszínen legalább 200 egyed kitelepítésére van szükség ahhoz, hogy hosszú távon stabil állomány alakulhasson ki.

Az állatok kifogását mindkét helyszínen áprilisban és júniusban egy-egy állományfelmérés előzte meg. Míg tavasszal még csak a felnőtt egyedek számát tudják megbecsülni, a nyári felmérés már az adott évi szaporulatot is tartalmazza. A becslés szerint a dunakeszi repülőtéren jelenleg mintegy kétezer egyed él. A másfél napos csapdázás során ebből csak 400 állatot fogtak be, így a helyben maradó állomány továbbra is stabil populációt képez.

A dunakeszi helyszínnel szemben, ahol az egész kifutópálya füvesített, nagyobb problémát jelentenek a kecskemétihez hasonló lebetonozott kifutópályák. A beton kifutópálya mellett lévő ürgejáratok balesetveszélyessé teszi a terepet, hiszen a kifutóról esetleg lecsúszó repülők számára nem biztonságos a lyukakkal szabdalt egyenetlen felszín. Ezért ezeken a helyeken rendszeresen kell ürge-kitelepítést végezni, hiszen a kedvező élőhely adottságok miatt újra és újra megjelennek az állatok, az üzemeltetők nagy aggodalmára.

A szakemberek számára legnagyobb nehézséget viszont azok a területek jelentik, ahol a füves pályák lebetonozása vagy más jellegű építkezés miatt az egész állományt ki kell telepíteni az adott területről. Mivel egy-egy ürgelyukról nem lehet megállapítani, hogy aktív járat-e, mindegyiknél csapdázni kell. Hektáronként több száz járat esetén ez bizony komoly kihívást jelent, hiszen egy állat se maradhat a területen, mivel az élőhely megszűnésével elpusztulnának. Előfordul, hogy a mentesített területeket az ürgék kifogása után felszántják, hogy a beruházás befejezéséig ne menjenek vissza az állatok.

Pár napon belül alkalmazkodnak az új lakóhelyükhöz

A befogás az ürgelyuk nyílásánál felállított hurokcsapdákkal történik. Az ellenőrzés egész nap óránként zajlik, kivéve nyáron a déli órákat. Ekkor szünetel a csapdázás, ugyanis a nagy meleg miatt a hurokba szorult állatok könnyen elpusztulhatnak, mielőtt még kivennék őket.

A befogott állatokat egy kis ketrecbe teszik, majd éjjel új otthonukba szállítják, ahol a következő napon, a kora reggeli órákban szabadon engedik. A kijelölt területeken gépekkel előre fúrt „kész lyukakba” engedik be az új lakókat. Az új járatot az ürge behelyezése után dugóval zárják le, így míg az állat „kiássa” magát, van ideje megszokni az új lakóhelyét.

Míg a befogásnál és a szállításnál alig 1-2 százalék pusztul el, az új környezetbe való beilleszkedés sokkal nagyobb megpróbáltatást jelent az állatoknak. Habár a befogott állomány egy része szétszéled a kiengedés utáni egy-két napon belül, ez a telepítés mégis sikeresnek tekinthető a hasonló jellegű természetvédelmi projektekhez viszonyítva – hangsúlyozta Altbacker Vilmos ürgeszakértő.

A veszteséget mérsékli, ha az ürgék rendszeresen legeltetett területre kerülnek, ahol az eddigihez hasonló a növényzet, viszont a legelőkön juhászkutyák is vannak, amelyek veszélyt jelentenek a még tapasztalatlan ürgékre, ezért a kihelyezett állatokat őrizni kell. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy pár napon belül már jól alkalmazkodnak az új lakóhelyükhöz, és frissen elkészült járataik védelmében várják a következő tavaszt, amikor kezdődhet a családalapítás…

Fotó: Korbely Attila

Kapcsolódó cikkünk: