Újabb „élő kövületet” fogtak Indonéziában

A bojtosúszójú halak 350 millió éve élték virágkorukat, és a tudósok sokáig kihaltnak vélték a csoportot. Az első nagy érdeklődést kiváltó fölfedezés 1938-ban történt, amikor egy halász hálójában ráakadtak az első „élő kövületre” Dél-Afrika keleti partjai mentén. A bojtosúszójú maradványhalnak (Latimeria chalumnae) azóta nagyjából 300 egyedre bukkantak a Comore-szigetek környéki vizekben.

Az újabb meglepetés 1998-ban érte a tudósokat, amikor Indonézia partjai mentén fogott ki egy halász egy bojtosúszójú halat. A genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy ez egy másik fajhoz – Latimeria menadoensis – tartozik. A mostani halászzsákmány is valószínűleg ugyanennek a fajnak a tagja, és azért jelentős, mert megerősíti, hogy Indonézia partjai mentén is él még egy bojtosúszójúhal-populáció.

A kifogott egyed 1, 3 m hosszú és 50 kg tömegű. A kék színű hal meglehetősen furcsa küllemű, négy úszója inkább lábakra hasonlít. Mélytengeri ragadozó, amely képes fejen állva lebegni a tengerfenék fölött valószínűleg így kutat a zsákmánya után.

Ijesztő zsákmány

Justinus Lahamát, a halat két hónapja kifogó indonéz halászt igencsak megrémítette a zsákmány.

A halász

„Hatalmas hal volt, foszforeszkáló zöld szemekkel és lábakkal” – mesélte az AFP hírügynökségnek. – „Ha nem nappal, hanem éjszaka fogom, talán vissza is dobom a vízbe.”

A lefagyasztott halat jelenleg Peter Forey, a londoni Természettudományi Múzeum bojtosúszójúhal-szakértője és munkatársai vizsgálják. Genetikai teszteket végeznek annak megállapítására, tényleg ugyanabba a fajba tartozik-e az állat, mint az 1998-as példány. Forey szerint a vizsgálatok arra is választ adhatnak, hogyan és miért került a két bojtosúszójú halfaj több ezer kilométer távolra egymástól.