Fura lényekre bukkantak a mélytengeri hátságon

Egzotikus férgek, színpompás korallok, furcsa tengeriuborkák és különös halak sokasága szerepel azon élőlények között, amelyekre a kutatók az Észak-Atlanti-óceánt kettéosztó Közép-Atlanti-hátságon bukkantak.

A sok fajból minimum egy – egy apró garnélarák – eddig ismeretlen volt a tudomány számára.

Másik érdekes lelet volt az a 2005-ben meghatározott soksertéjű gyűrűsféreg, amely spirális salakanyagot rak le: az ilyen képletek fosszilis maradványait több százmillió évvel ez előttről is megtalálták.

Az expedíció 31 különböző nemzetiségű tudósból állt össze, és a norvégiai székhelyű MAR-ECO project, valamint a globális Census of Marine Life (tengeri élőlényeket számba vevő) program iniciatíva koordinálta.

Az expedíciót Monty Priede, az Aberdeeni Egyetem Oceanlab kutatóközpontjának igazgatója vezette.

Tenger alatti Alpok

A legkorszerűbb technológiát – köztük távirányítású tengeralattjárókat – használva a kutatók megfigyelhették a 800 és 3500 méter közötti mélységben élő állatokat. Az óceánnak ez a területe mostanáig elég ismeretlennek számított távolsága és mélysége miatt.

A legutóbbi leletek azonban azt mutatják, hogy a Közép-Atlanti-hátságon nyüzsög az élet. Sok, nemrég fölfedezett és nagyon ritkának vélt fajról kiderült, hogy nagy számban megtalálható itt.

„A Közép-Atlanti-hátság nagyjából akkora, mint az európai Alpok, és az egyik legnagyobb óceáni élőhely” – nyilatkozta a hírügynökségeknek Priede. A kontinensekhez közelebb fekvő keskeny fenékszakaszokkal összehasonlítva a Közép-Atlanti-hátság sokkal nagyobb és változatosabb.

A hegyláncról úgy gondolják, hogy jelentős hatást gyakorol az óceáni áramlásokra, s ezzel befolyásolja az óceán biológiai sokszínűségét és produktivitását.

Az is kiderült, hogy – akárcsak a szárazföldi hegyláncok esetében – egyes fajok előnyben részesítik a hátság egyik oldalát a másikkal szemben.

„Eltérő fajokkal találkoztunk a hátság amerikai és európai felén” – magyarázta Priede.

A csoport sok ezer példányt gyűjtött további elemzésre.

Hat automata megfigyelő állomást pedig hátrahagytak, ezek folyamatos méréseket végeznek és fényképeket küldenek a következő két évben is.

A kutatócsoport vezetőjének nyilatkozata szerint 2008-ra és 2009-re tervezett felfedezőutak folyamán visszahozzák majd e berendezéseket, és további mintákat is gyűjtenek.