A majmok is gügyögnek

Amerikai kutatók felismerték, hogy a bundermakákók nőstényei kölykök közelében jellegzetes, magas fekvésű hangokat adnak ki, melyek leginkább az emberi gügyögésnek felelnek meg.
A Chicago Egyetem állat-viselkedéstani kutatócsoportja bundermakákók (Macaca mulatta) viselkedését tanulmányozta egy Puerto Ricohoz közeli szigeten. Jessica Whitham egy éven keresztül kísérte figyelemmel 19 szabadon élő nőstény mindennapjait, és több mint 317 órányi kép- és hangfelvételt készített.
Ezeken a felvételeken megfigyelhető, hogy a nőstény bundermakákók bizonyos magasabb hangú morgásokat és kurjantásokat jellemzően akkor adnak ki, amikor kölyökmajom van a közelükben. Akkor is észlelhetők ezek a hangjelzések, amikor a kicsi az anyjával van, a nőstények azonban sokkal gyakrabban alkalmazzák ezeket az anya nélkül mutatkozó kismajmok láttán.
Érdekes, hogy a nőstények a sajátos hangjelzés után nem feltétlenül lépnek kapcsolatba a kismakákóval, és ha meg is közelítik, nem feltétlenül bánnak vele finoman. Az is érdekes, hogy ezt a hangot az anyák nem alkalmazzák, csak a többi nőstény.
Dario Maestripieri, a kutatás vezetője szerint ezek a morgások és kurjantások nem az információközlést szolgálják, mindössze azt jelzik, hogy az adott nőstény jó szándékú, és nem fogja bántani a kismajmot. Valószínűleg inkább az anya felé irányul ez a jelzés (még akkor is, ha nincs a közelben), hogy a másik nőstényt ne tekintse ellenségnek, veszélyforrásnak, és ne üldözze el.