Kihaló faj lett a különleges japán macska

Az Iriomote-macska (Prionailurus iriomotensis) kizárólag a japán Okinava prefektushoz tartozó Iriomote szigeten él. A ritka állatfaj 1967-es felfedezése óta a veszélyeztetett fajok közé tartozik. Egy 1985-ben és egy 1994-ben végzett becslés szerint a faj teljes állománya mindössze 100 egyedet számlál.

Egy három éve tartó felmérés szerint az egyedszám az elmúlt évtizedben továbbcsökkent. A kutatók szerint a természetes élőhely csökkenése és az autóforgalom jelenti a legnagyobb veszélyt a kihalás szélén álló macska számára. A japán Ryukyu Egyetem professzora, Masako Izawa, aki több mint két éve foglalkozik az Iriomote-macskák kutatásával, úgy véli, a természetes élőhely védelmével, valamint a járműforgalom okozta balesetek megelőzésével lehetne határt szabni az egyedek fogyásának.

Az Iriomote-macska akkora, mint egy nagyobb termetű házi kandúr. Szürkés barna bundát visel, ami a sziget trópusi erdőségeiben való rejtőzködését segíti elő. A korábban önálló fajnakvélt macska genomjának nemrégiben elvégzett elemzése szerint a délkelet-ázsiai törpemacska egyik alfajának tekinthető, és feltehetően akkor telepedett jelenlegi élőhelyére, amikor a sziget 200 000 évvel ezelőtt levált az ázsiai kontinensről.

Iriomote első lakosai nem sokkal a második világháború után érkeztek a szigetre, amely mostanság mintegy két és fél ezer embernek ad otthont, és egyre kedveltebb turistacélpontnak számít, látogatóinak száma eléri az évi 350 ezret. Izawa szerint kétség nem fér hozzá, hogy a faj fennmaradására nézve a legnagyobb veszélyforrást az ember jelenti, a természetes élőhely pusztításával és feldarabolásával.

Noha Iriomote autóforgalmát egyetlen főútvonalon bonyolítják le, a parton vezető út átszeli a macskák vadászterületét. A faj a tápláléklánc csúcsán helyezkedik el, áldozatai között a kisemlősöktől a madarakon, a kígyókon, és a gyümölcsevő denevéreken át a rákokig számos állatfaj egyedei szerepelnek, de macskaféléktől szokatlan módon előfordul, hogy békára is vadásznak. Sajnos az elmúlt években az éjszakai vadászat során már legalább 41 macskát gázoltak el (legalábbis a környezetvédelmi hatóságok ennyiről szereztek tudomást).

A sérült illetve beteg állatok ápolására a sziget Vadvédelmi Központja 1995 óta egy állatklinikát működtet, amely eddig 12 macska ellátását biztosította, ebből négyet bocsátottak vissza sikeresen a természetbe. A balesetek megelőzése céljából az autósokat az út mentén elhelyezett táblákkal figyelmeztetik, valamint a ritka jószágok számára az úttest alatt a veszélytelen átkelés céljából 80 speciális aluljárót is kialakítottak.

A szigeten azonban nemcsak az Iriomote-macskák fennmaradása vált kérdésessé. Veszélyben vannak a macskák étlapján szereplő békák is, amennyiben a tavaly Tokió közelében feltűnt gombafaj eléri a szigetet, ugyanis ez a kétéltűek számára végzetes. A békák pusztulása pedig óhatatlanul érintené a kihalás szélén álló macskafajt is. A gombafertőzés betörését a helyi környezetvédelmi aktivisták a kikötőkben lerakott fertőtlenítő szőnyegekkel és az ide érkező turisták figyelmeztetésével igyekeznek megelőzni.

A szigetre özönlő turistaáradatnak azonban nem lehet elejét venni. Iriomote Japán egyik legszegényebb régiójába tartozik, amin a helyi lakosság az idegenforgalom fejlesztésével próbál javítani. A környezetvédők tiltakozásának dacára 2004-ben újabb, 423 vendég befogadására alkalmas szállodát nyitottak. Mari Okamura, az Iriomote Vadvédelmi Központ kutatója a legnehezebb feladatnak azt tartja, hogy a helyi lakossággal megértessék, miért olyan fontos a faj megóvása. Okamura megítélése szerint a turizmus fejlesztésének állami szabályozása sokat segíthetne a macskák természetes élőhelyének védelmében, és nagy előrelépésnek tartja a faj Vörös Listán elfoglalt helyének mostani átminősítését.