Blanka, Bianka, Mór2020. október 25., vasárnap
Természet

Európa legnagyobb flamingóállományának fészkelőhelye

2007.09.26.Admin
National Geographic Magyarország

A dél-franciaországi Camargue Európa legnagyobb rózsásflamingóállományának élőhelye. Idén egy sólepárlóban tartott több hónapos sztrájk miatt úgy tűnt, veszélybe kerül az állomány, de mára rendeződött a helyzet, és újabb terület került védelem alá.

Ragadozóktól védve, állandó bőséges táplálék mellett három évtizede jelentek meg újra a rózsás flamingók (Phoenicopterus ruber) a Rhône-deltában. Ez azóta is a helyi természetvédelem egyik sikertörténete.

A flamingók akkor tűntek el Camargue-ból, amikor a deltavidéket szabályozták, és gáttal vették körül. A flamingók ugyanis a lagúnákban lévő kis szigeteken fészkeltek, ezeket pedig a tenger és a folyóvíz alakította, viszont a gátépítés miatt ez a folyamat megszűnt. 1969-ben viszont újra megjelentek a Fangassier lagúnában (Étang du Fangassier) egy kis szigeten. Mivel a sziget túl kicsi volt egy nagyobb állomány eltartásához, egy helyi természetvédelmi szervezet a Tour du Valat a terület tulajdonosával (a Salins du Midi sókitermelő válallattal) közösen újabb, ehhez hasonló fészkelésre alkalmas, mesterséges szigeteket alakított ki a lagúnában. Úgy tűnt, sikerrel: ma már több mint tízezer flamingó fészkel itt.

Az alábbi műholdfelvételt a NASA Terra műholdja készítette Camargue keleti részéről. A hamis színes felvételen a növényzettel borított területeket zöld szín, a kopár, iszapos területeket szürke, a vízborítást kék jelzi. A fehér részek pedig a sós, homokos területeket mutatják.

A Fangassier lagúna tulajdonképpen homokzátonyok és kis sós vizű tavak szövevénye. A műholdfelvételen is látszik, hogy a tavakban összegyűlt víz színe eltér a tenger és a folyó (a kép jobb oldalán átlósan futó Rhône) színétől. Ez elsősorban a kis vízmélységnek és a magas sótartalomnak tulajdonítható. A kép jobb oldalán Salin-de-Giraud-tól délre lévő világos szürke és rózsaszín szabályos téglalap és négyzet alakú foltok a sólepárlók. A műholdfelvétel idén áprilisban készült, amikor a sztrájk miatt megszűnt a lagúnák vízutánpótlása.

A Salin-de-Giraud-ban működő sólepárlóban ugyanis az üzem dolgozói sztrájkot hirdettek a tervezett leépítések ellen tiltakozva. A felfüggesztett munka miatt leálltak a pumpák, vagyis nem jutott sós tengervíz a lagúnákba. A Camargue-ot tarkító természetes és mesterséges tavak sósvíz-utánpótlása ugyanis kisebb csatornákon keresztül történik. A márciustól nyár végéig tartó sztrájk és az ebből adódó vízutánpótlás hiánya miatt a lagúnákban lévő kis szigeteken fészkelő flamingók jelentős része átmenetileg Szardíniára vonult.

Egy fészkelési szezon kiesése még nem okoz gondot

A Tour du Valat, a mediterrán területek vizes élőhelyeivel foglalkozó francia természetvédelmi kutatóközpont adatai szerint a Fangassier lagúnában 10-12 ezer pár rózsás flamingó fészkel. „Mivel a flamingó akár 40 évig is élhet, egy költési időszak kiesése nem jelent nagy veszélyt a populációra nézve. A helyzet a madarak számára nézve akkor lenne súlyos, ha az idei eset több, egymást követő évben megismétlődne” – nyilatkozta Coralie Hermeloup, a szervezet szóvivője a BBC Newsnak.

Azóta rendeződni látszik a helyzet. A sólepárlót működtető vállalat, a Salins du Midi ígéretet tett arra, hogy részben visszaállítják a termelést, ami hosszú távon megoldaná a vízutánpótlást, a foglalkoztatottak egy részét pedig természetvédelmi munkára képzik át. A vállalat nemrégiben adásvételi szerződést írt alá mintegy 1200 hektár területről, az eddig kezelése alá tartozó Étang du Fangassier-t is beleértve.

A terület új tulajdonosa 2008. január 1-től a Conservatoire du littoral, a franciaországi tengerparti vizes élőhelyek védelméért felelős hatóság lesz. A hatóság ígéretet tett arra, hogy gondoskodnak a lagúnák feltöltéséről, aminek költségét mintegy 35 ezer euróra becsülik. Camargue-ban jelenleg mintegy kétezer hektár kezelését végzi a Conservatoire du littoral, így a mostani szerződéssel jelentősen nő ez az arány.

A víz és a só uralma alatt

A Rhône két ága között húzódó, mintegy 900 négyzetkilométer területű Camargue kialakulásában a víz és a só játszotta a főszerepet. A terület alapját jelentő hordalékkúpok, zátonyok a Rhône, valamint a tenger építő és pusztító munkája révén jöttek létre, bár ma már a turzások mögötti lagúnák vízutánpótlása mesterségesen történik.

 Forrás: Salins du Midi

Forrás: Salins du Midi

A Rhone által szállított hordalék lerakódásának és a delta növekedésének ütemét jelzi a Camargue nyugati szélén lévő középkori város, Aigues Mortes helyzete is. Míg a város a 16. századig Franciaország legjelentősebb földközi-tengeri kikötője volt, ma már négy kilométerre fekszik a tengertől. A sós levegő és a sós víz határozza meg a terület élővilágát is, a füves rétek és lagúnák növény és állatvilágát.

Habár Camargue-ban jelentős gazdasági tevékenység folyik, a látogatók körében mégis leginkább természetvédelmi területkén ismert. A lagúnák gazdag élővilága (mintegy 400 madárfaj), de legfőképpen a flamingótelepek és a szabadban élő camargue-i vadlovak, valamint (jórészt a bikaviadalokra tenyésztett) bikák nem ok nélkül jelentenek látványosságot a turisták számára. Emellett viszont egy gazdasági tevékenység, a sólepárlás is a kihagyhatatlan az arra járók számára, nem utolsó sorban a káprázatos színvilág miatt.

Káprázatos színkavalkád

 Forrás: Salins du Midi

Forrás: Salins du Midi

Talán a legismertebb és leglátogatottabb az Aigues Mortes-ban lévő lepárló. Aki esetleg úgy vetődik ebbe a gyönyörű középkori városba, hogy nem állt szándékában megnézni a lepárlót, a várfalon sétálva biztosan meggondolja magát. Ugyanis a tenger irányába a látóhatárig elnyúló hatalmas vízfoltok nyár vége felé a rózsaszín számtalan árnyalatában pompáznak, a tavak mellett pedig hatalmas hófehér sóhegyek tornyosulnak.

Camargue-ban már az ókortól folyik sólepárlás. A lepárlók hatalmas téglalap alapú, néhány tíz centiméter mély mesterséges tavak, amelyeket csatornákkal és zsilipekkel választanak el egymástól, és ezek szabályozásával töltik fel tengervízzel. A sólepárlás márciustól októberig zajlik. Júniustól szeptember elejéig tart a sókiválás, vagy sóvirágzás legfőbb szakasza.

A víz sókoncentrációja az erős napsütés és a szél hatására augusztus végére eléri azt az értéket, amikor már a tó felszínére kicsapódó só lehalászható. Ekkor egy liter víz mintegy 260 gramm sót tartalmaz. A lehalászásra szeptemberben kerül sor, ezt a munkát a mai napig is kézi erővel végzik.

Hozzászólások

A Kányavári-sziget hídja

A Kányavári-sziget hídja

A kis-balatoni Kányavári-szigetre ezen az igazán különleges vonalvezetésű, szép ívű, faszerkezetű hídon lehet eljutni.

Somoskő vára

Somoskő vára

A magyar-szlovák határon található a 13. század második felében épült vár, mely több gazdát is cserélt. A Rákóczi-szabadságharc után csak romlott az állapota, míg 1970-ben kezdték el a felújítását.

Felfújható dingóriasztók

Felfújható dingóriasztók

Az emberszerű figurákat leginkább üzletek előtti figyelemfelkeltőként ismerhetjük, nemrégiben azonban új értelmet nyert a létük.

Mesebeli palota

Mesebeli palota

Kis patak, vízesés, tó és a csodás Palotaszálló. Mindez a Bükkben, Lillafüreden található.

Lombkoronákat összekötő kötélhíd segíti a gibbonok mozgását

Lombkoronákat összekötő kötélhíd segíti a gibbonok mozgását

A lombkoronákat összekötő kétágú kötélhidat készítettek kutatók a Hainan szigetén élő, súlyosan veszélyeztetett hainani gibbon megmentésére.

National Geographic 2020. októberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket