Salamon, Antal2020. október 24., szombat
Természet

Sivatag születik a Kárpát-medencében?

2007.10.03.Admin
National Geographic Magyarország

Drámai változás zajlik a Kárpát-medence természetes élővilágában, aminek nemcsak a klímaváltozás az oka. Az ember is évtizedek óta rombolja a tájat – rövid távú céljainak oltárán áldozza fel saját jövőjét. Hagyunk-e élhető Földet utódainkra? A kutatók erre keresik a választ.

Mérések, fizikai és kémiai vizsgálatok igazolják, hogy a légkör széndioxid-tartalmának drasztikus növekedése emeli Földünk átlaghőmérsékletét. Az emelkedés az elmúlt száz évben 0, 8 Celsius fok volt, melyből 0, 6 az utóbbi 30 év számlájára írható. A prognózisok szerint, ha ez a folyamat tovább folytatódik, 2100-ra a Föld átlaghőmérséklete további 2-4 Celsius fokkal emelkedik majd.

A melegedés hatásait éghajlatunk változásában már napjaikban is érezhetjük. Európában a tavasz előbb köszönt be, a nyár szárazabb, a telek enyhébbek. Fokozódnak az időjárási szélsőségek: gyakoribbak a rendkívül száraz, forró nyári periódusok és az intenzív zivatarok. A világ más tájain is hurrikánok, árvizek, hőhullámok figyelmeztetnek arra, hogy Földünk éghajlati rendszere kibillent korábbi egyensúlyából. Hogy mi történik e közben a földi élet alapjául szolgáló, évmilliók alatt kialakult – az emberi tevékenység által már amúgy is erősen megbolygatott – ökológiai egyensúllyal, a természetes rendszerek stabilitásával és anyagforgalmával? Számos országban keresik erre a választ a kutatók.

Kísérleti sivatag a Kiskunságban

A Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetének kutatói évtizedek óta vizsgálják a Kárpát-medence természetes növénytakarójának változásait. Kísérleteik egyik központi területe a Kiskunságban lévő Fülöpházi buckavidék, ahol európai összehasonlításban is jelentős nagyságú területen maradt fenn az eredeti, természetközeli száraz gyep és erdőssztyepp-vegetáció. Itt kezdték el kutatni évtizedekkel ezelőtt a gyepek struktúráját és dinamikáját, a felhagyott szántók beerdősülésének folyamatát.

2001-ben az Európai Unió támogatásával a klímaváltozás ökológiai hatásainak kísérletes vizsgálata indult el Fülöpháza mellett. Az Európa hat országában azonos módszertan alapján indított VULCAN projekt keretében kísérleti telep létesült, ahol 20 m2 -es parcellákon szárazság- és hőkezelést alkalmaznak. A hőkezelt parcellákban éjszakai fóliaborítással csökkentik az éjszakai hőkisugárzást. A szárazságkezelt parcellákban pedig májusban és júniusban eső esetén egy behúzódó fólia vezeti el a csapadékot. Ezzel szimulálják a klímaváltozást, vagyis az átlaghőmérséklet emelkedését és a csapadék csökkenését. Így prognosztizálható, hogy a globális felmelegedés milyen hatással lesz a természetes növénytakaróra, milyen változások következnek be a gyep és cserjés társulásokban. A kutatás vezetője, dr. Láng Edit az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetének tudományos tanácsadója kísérleteik tapasztalatait így összegezte:

„Vannak olyan növények, amelyek jól tűrik az átlaghőmérséklet emelkedését, és vannak, amelyek kevésbé. Így a klímaváltozás egyes növények elszaporodását idézheti elő, míg más növények háttérbe szorulnak. Ennek eredménye lehet, hogy a ma koordináltan működő rendszerek megbomlanak: eltűnhet az a szervezettség és rendezettség, ami napjainkban egy természetközeli ökoszisztémában még létezik. Még nagyobb veszélyt jelent az élővilágra és annak stabilitására az időjárási szélsőségek gyakoriságának fokozódása. Az egymást követő extrém száraz évek, – amire már volt példa 2001-2003 között –, fokozottabban károsítják az élővilágot, az anyagforgalom menetét és a biodiverzitást (a biológiai sokféleséget). Hiszen a földi élet folyamatossága a természetes rendszerek ciklusokba szervezett anyagforgalmán múlik. Ha a termelők, fogyasztók, lebontók hármas funkcionális sokszínűsége megszűnik, vagy valamelyik nagy komponens kiesik, akkor veszélybe kerül a földi élet fennmaradása.”

Futóhomok és aszály

Ám nemcsak azt kutatják a tudósok, hogy a kontinensünkön és a Kárpát-medencében a klímaváltozás miatt miként alakul át a természetes vegetáció, hanem azt is, hogy az emberi tevékenység, a tájhasználat miként fokozhatja, vagy csökkentheti a klímaváltozás negatív ökológiai hatásait.

A jégkorszak óta eltelt tízezer évben stabil növényzet jött létre a Kárpát-medencében. Ezt számos bennszülött, endemikus faj is bizonyítja. Ám legalább hatezer éve az ember is része e vidéken kialakult mozaikos tájnak. A kiskunsági homokbuckás területen a túllegeltetés miatt mozgásba lendült a homok a 16. és a 18-19. században. És míg ötszáz évvel ezelőtt természetes úton települt vissza a növényzet, kétszáz éve fásítási program indult a futóhomok megkötésére Ekkor került ide az észak-amerikai eredetű akác, amely akkoriban jó megoldásnak tűnt. Ám azóta tudjuk, hogy drasztikusan megváltoztatja a környezetét – nitrogénban dúsítja az amúgy sovány homoktalajt – és kiszorítja az eredeti növényzetet. Ökológiai szempontból szintén rossz döntés volt 40-50 évvel ezelőtt a feketefenyő tömeges telepítése is. Ezek és más behurcolt tájidegen fajok veszélyeztetik a buckás vidéken évezredek alatt kialakult változatos, mozaikos vegetációt, és növelik a tüzek kockázatát.

Kiváló vizsgálati terület a Fülöpházi homokbuckák központi része, hiszen ezt 1945-től katonai gyakorlótérként használták, majd 1975-tól a Kiskunsági Nemzeti Park védett területe lett. Így a természetes vegetáció és annak változásai jól tanulmányozhatók. Dr. Rédei Tamás, a MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetének tudományos munkatársa azt vizsgálja itt, hogy a Kiskunságban az ismétlődő aszályok hogyan hatnak a vegetáció hosszabbtávú változásaira.

„A szélsőségesen aszályos 2000-es és 2003-as év nagy pusztítást okozott a vegetációban. Ám a természetesebb állapotú, erdőfoltokkal mozaikos gyepekben a gyeppusztulás jóval kisebb mértékű volt, a regeneráció pedig gyorsabb, mint ahol átalakították a terület eredeti vegetációját. A baj csak az, hogy a természetes vegetációval borított területek között nincs elég kapcsolat. Így nem tudnak vándorolni a fajok, és nem találhatják meg azokat a menedékeket, ahol átvészelhetik a számukra kedvezőtlen időszakot.”

Vízhiány és özönnövények

Nem csak az aszályos időszakok szaporodása, hanem emberi tevékenység is próbára teszi a vegetáció túlélési képességét. Az elmúlt évtizedekben a szikes tavak és időszakosan vízzel feltöltődő laposok tucatjai száradtak ki, nádasok tűntek el a Homokhátságon. Ott, ahol 50 éve még Európa legsósabb szikes tava, a Szappanszék volt – partján fürdőházakkal, vízén csónakázó emberekkel – már csak port kavar a szél.

De nemcsak a vizes élőhelyek százait ítélte halálra a csatornázás, a belvízelvezetés és a szénhidrogének utáni kutatások közben felelőtlenül átszakított vízzáró rétegek, hanem a kutakból is eltűnt a víz. Általános jelenség lett a vízhiány. Az egyre gyorsabb ütemben kiszáradó területről növényfajok tűnnek el, vízi- és gázlómadarak vándorolnak más vidékre.

A vízhiány miatt a talaj termőképessége is változik, az agrárgazdálkodás háttérbe szorul. Egy évszázaddal ezelőtt több mint másfélszáz tanyán gazdálkodtak a buckavidéken, napjaikban már csak néhányon laknak. A változó klíma, a csökkenő talajvíz és az emberi tájátalakítás együttes hatására megritkulnak az őshonos növény- és állatfajok, csökken a biodiverzitás, miközben behurcolt gyomnövények tucatjai özönlik el és rombolják a tájat.

Az ismétlődő aszályok következtében az évelő növények visszaszorulása és az egyévesek felszaporodása, egyfajta elsivatagosodás figyelhető meg a kiskunsági homokbuckák területén. Intő jelként medvekaktusz virul az orgoványi buckák között. Betelepedése azt is jelzi, hogy olyan növények jelennek meg, amelyek inváziójukkal a mediterrán vidékeken már sok problémát okoztak.

Az utódok öröksége

A kutatók a Duna-Tisza-közi Homokhátság 16, ötször öt kilométeres területén azt is vizsgálják, hogy a tájhasználat és annak jelenleg is zajló átalakulása miként befolyásolja a biodiverzitást. Arra is kíváncsiak, hogy az élővilág sokféleségének megőrzése milyen gazdasági haszonnal vagy veszteséggel járhat – magyarázza dr. Kröel-Dulay György, a MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa.

„Napjainkban az agrárgazdálkodás visszaszorul a térségben, növekednek a felhagyott szántók, szőlők. Számos helyen azonban még az erdészeti ültetvényeket sem lehet gazdaságosan fenntartani. Ezeket a művelésből kikerülő, vagy jelenleg is csak gazdaságtalanul hasznosítható területeket – amelyeken sok esetben regenerálódik a természetközeli vegetáció – fel lehetne használni arra, hogy növeljük a természetes vegetáció kiterjedését, az elszigetelt foltok közötti kapcsolatokat, és ezáltal a fajok vándorlási lehetőségét. Hiszen a természetközeli állapot és a biológiai sokféleség megőrzése csökkenti a klímaváltozás drámai hatásait, és esélyt teremt arra, hogy fennmaradjon az élővilág évmilliók alatt kialakult stabilitása”

A recept tehát egyszerűnek tűnik: a sokszínű, eredeti növényzet és egy ökológiai szempontokat figyelembe vevő tájgazdálkodás csökkentheti a klímaváltozás negatív hatásait. A kérdés már csak az, hogy a kutatások eredményeit figyelembe veszik-e egy-egy vidék tájhasználati döntéseiben. Ezek mentén születnek-e meg az országos és a regionális szintű támogatási rendszerek például extenzívebb gazdálkodásra, erdőtelepítésre. Az idő sürget: egyre több kutató szerint nem évtizedeink, hanem csupán néhány évünk van rá, hogy olyan döntéseket hozzunk, amelyekkel a változások sebessége az elviselhető szintre mérsékelhető; ha már meg nem is állítható.

Fotók: Kovács Olivér

Kapcsolódó cikkünk:

  • A víz lesz a legnagyobb kincs a Kárpát-medencében?

  • Hozzászólások

    Somoskő vára

    Somoskő vára

    A magyar-szlovák határon található a 13. század második felében épült vár, mely több gazdát is cserélt. A Rákóczi-szabadságharc után csak romlott az állapota, míg 1970-ben kezdték el a felújítását.

    Felfújható dingóriasztók

    Felfújható dingóriasztók

    Az emberszerű figurákat leginkább üzletek előtti figyelemfelkeltőként ismerhetjük, nemrégiben azonban új értelmet nyert a létük.

    Mesebeli palota

    Mesebeli palota

    Kis patak, vízesés, tó és a csodás Palotaszálló. Mindez a Bükkben, Lillafüreden található.

    Lombkoronákat összekötő kötélhíd segíti a gibbonok mozgását

    Lombkoronákat összekötő kötélhíd segíti a gibbonok mozgását

    A lombkoronákat összekötő kétágú kötélhidat készítettek kutatók a Hainan szigetén élő, súlyosan veszélyeztetett hainani gibbon megmentésére.

    Jótékonyan hathat a természet a gyermekek immunrendszerére

    Jótékonyan hathat a természet a gyermekek immunrendszerére

    Úgy tűnik, az egészség számára fontos baktériumoknak jót tesz a természetes környezet.

    National Geographic 2020. októberi címlap

    Előfizetés

    A nyomtatott magazinra,
    12 hónapra

    9 960 Ft

    Korábbi számok

    National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlap

    Hírlevél feliratkozás

    Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

    Kövess minket