Óriási kacsacsőrű dinoszauruszra bukkantak

A 9 méter hosszú, fölegyenesedve 3–3, 5 méter magasan lévő csípőjű dinoszauruszt nemrég azonosították az utahi Grand Staircase-Escalante National Monument területén kiásott ősmaradványokból. A hatalmas állat tömege több tonna lehetett.

Noha a világ más részein találtak már nagyobb dinoszauruszokat is, de ekkora kacsacsőrűt nemigen. (E dinoszauruszok a fejükön lévő csőrszerű csontképződményről kapták a kacsacsőrű nevet.)

„Roppant nagy dinoszaurusz volt. Olyan, mintha egy szokásos kacsacsőrű dinoszaurusz szteroidokat szedett volna a testépítéshez, ami miatt kialakult a vaskos csontozata és nagy tömege” – mondta az ásatáson dolgozó Scott Sampson, a utahi természettudományi múzeum paleontológusa.

Sampson és kollégái Gryposaurus monumentensisnek, azaz az „emlékhely görbe csőrű gyíkjának” nevezték el az új dinoszauruszt. Az állat talán a legfigyelemreméltóbb tulajdonsága a rengeteg foga: nem kevesebb mint 800.

Bármely pillanatban több mint 300 fog állt készenlétben a növényi anyagok leszaggatására (mert az óriás növényevő volt), míg a maradék tartalékként szolgált, mivel a dínó fogai gyakran kitörtek, amikor a szívós növényzetet tépdeste.

Sampson a nemzetközi hírügynökségeknek nyilatkozva elmagyarázta, hogy a nagy növényevők, amilyenek például a mai elefántok és orrszarvúk, kevésbé válogatósak a kosztjuk tekintetében: minden ehető növényt elfogyasztanak, a lényeg az, hogy sok legyen belőle. Manapság ez főleg fűféléket jelent. A késő krétában a dinoszauruszok étrendjén páfrányok, virágos növények és örökzöld nyitvatermők szerepeltek, sok más, ma még ismeretlen növény társaságában.

„Ez a dínó nem morzsolta szét az élelmét, ahogy egy tehén teszi” – mondta Sampson. – „Hatalmas falatokban tépdeste le a növényzetet, lenyelte, azután a bélcsatornája végezte az ennivaló földolgozását.”

A utahi lelőhely már eddig is híres volt az utóbbi években ott fölfedezett több mint egy tucatnyi új, különleges dinoszauruszfajról, köztük a Hagryphus nevű, velociraptorszerű állatról, egy tirannoszauruszról és több különféle szarvas dinoszauruszról.

Sampson szerint a kacsacsőrű dinoszaurusz idején sekély tenger választotta ketté Észak-Amerikát. Így a mai észak-amerikai kontinens mintegy 18 százalékát magában foglaló miniatűr dinoszaurusz-oázis jöhetett létre, amelyet keletről a tengerpart pereme, nyugatról pedig a feltornyosuló hegyek határoltak. Az éghajlat minden bizonnyal kellően nyirkos volt.

A tudósok feltételezése szerint a növényevő dinoszauruszok különösen érzékenyek lehettek az éghajlatváltozásokra, például a kréta végén bekövetkezőkre. Később mindegyik dinoszaurusz-csoport elszigetelődött egy-egy egyedi mikroklímájú élőhelyen, így külön fajokká fejlődhettek. Idővel a csoportok azután összekeveredtek, és ez vezetett Észak-Amerika hihetetlenül változatos dinoszaurusz-faunájának kialakulásához, amit a leletek tükröznek.