2008 a kakukk éve

A német természetvédelmi szövetség és a bajor madárvédő egyesület adatai szerint Németországban már alig 100 ezer kakukk kakukkol, egész Európában pedig öt és nyolc millió közöttire becsülhető e madarak száma. A kakukkállomány már harminc éve csökkenőben van az öreg kontinensen.

A kakukkok (Cuculus canorus) részben maguk is tehetnek a romló helyzetről, a madarak „parazitái” ugyanis egyre kevesebb idegen fészket találnak, ahová becsempészhetnék tojásaikat, így egyre kevesebb kakukkfióka kel ki.

A madár körül rengeteg mítosz és legenda keringett: a híres fekete-erdei (valójában szászországi) faliórákban betöltött pontos szerepétől az egykori bírósági végrehajtók pecsétjéig, amelyet a német köznyelvben csak kakukkos pecsétnek emlegetnek, noha a pecsétet ma már nemhogy kakukk, de más madár sem díszíti. (A magyarázat azóta már ismert: az egykori porosz birodalmi sast „becézte” a népnyelv kakukknak, s ez maradt a gúnyneve a lefoglalt tulajdonnak.)

A kétes hírnévnek örvendő kakukkok élete amúgy sem könnyű: a hímek elterelő hadművelete segítségével a nőstényeknek másodpercek alatt kell becsempészniük a (kakukk)tojásokat a réti pityerek, a gébicsek, a vörösbegyek, vagy éppen a barázdabillegetők fészkébe.

A kakukkfiókákról pedig igen hamar kiderül idegen származásuk, így hamar a fészken kívül találják magukat. Egy kakukkpárnak 10-12 tojás elhelyezéséről kell gondoskodnia július végéig, augusztusban ugyanis már elhagyják Európát, és az egyenlítő felé veszik az irányt. Áprilisban térnek vissza, összesen 12 ezer kilométer megtétele után.