Félévesek az aggteleki farkaskölykök

Hiúzok és farkasok nyomában járnak ezekben a napokban is a Magyarországi Nagy Ragadozókért Alapítvány tagjai. Az Északi-középhegységhez tartozó Aggteleki-karszton tavasszal farkaskölykök születtek. A szakemberek abban reménykednek, hogy rövidesen szemrevételezhetik a serdülőkorban lévő ordasokat és a határon átjáró két hiúzról is készíthetnek fényképeket.
– Az áprilisban megszületett farkaskölykökről nincsen friss információnk – közölte az MTI-vel Szabó Ádám, a Magyarországi Nagy Ragadozókért Alapítvány kuratóriumi elnöke. A megfigyelt kotorékot elhagyták, de hogy pontos merre jár a család, azt a szakemberek nem tudják, hiszen mozgásterületük a karsztvidéken elérheti akár a 80-100 négyzetkilométert is.
„Régi álmunk, hogy az altatólövedékkel megállított egyedeket olyan nyakörves helymeghatározó rendszerrel lássuk el, amely műholdas kapcsolat segítségével folyamatosan közölné az állat pontos helyzetét. Sajnos azonban ehhez a támogatásunkra juttatott összegek még nem elegendőek, hiszen egy ilyen műszer ára eléri az egymillió forintot is. A Környezetvédelmi Minisztérium “Zöld Forrás” pályázatából az idén nyertünk egymillió forintot, de azt tájékoztatásra, népszerűsítő kiadványokra költjük azért, hogy egyre több támogatót szerezzünk célkitűzéseinkhez” – nyilatkozta Szabó Ádám.
A kutatók arra is kíváncsiak, hogy a szomszédos Szlovákiából, a Gömör-Szepesi-érchegység területéről hozzánk átvándorló ragadozók vajon miért nem tudnak tartósan megtelepedni a karsztvidéken. A farkasok öt éve már szaporodnak nálunk is, de alig egy tucatnyi egyedük ennek ellenére is gyakran visszabarangol Szlovákiába.
Az európai hiúzok pedig csak nagyon ritkán látott vendégek nálunk. Ráadásul a farkasokkal ellentétben magányosan vadásznak, csak a kora tavaszi párzási időszakban marad rövidebb ideig együtt a hím és a nőstény.
Két hímről tudnak a megfigyelők a hátrahagyott nyomok és elejtett állatok maradványainak vizsgálatából. A tél közeledtével azonban egyre nagyobb az esély arra, hogy jobban “láthatókká” válnak. A hó sokáig megőrzi nyomaikat.
A fokozottan védett állatok vadászata a határ mindkét oldalán tilos. Mégis leginkább az orvvadászok trófeaéhsége veszélyezteti őket, megtizedelve amúgy sem magas számukat.