Hol fürdött Nemecsek?

„Boka és Csónakos megkapták az evezőket, és ellökték a parttól a csónakot. A nehéz csónak lustán lendült ki a vízre, és felfodrozta a csöndes tavacskát maga körül. … Néhány pillanat múlva a sziget partjára szaladt a csónak. A fiúk sietve jöttek ki belőle, s azonnal lebújtak egy bokor mögé.”

Bizonyára rájött az Olvasó, hogy a fenti sorok Molnár Ferenc népszerű regényének egyik izgalmas jelenetéből valók, amikor a három Pál utca fiú a Füvészkertben, a tó közepén lévő szigetre „látogat” a vörösingesekhez. Az 1907-ben született regény idén száz éves, maga a Füvészkert 160. Habár a regény mit sem veszített népszerűségéből, és a Füvészkert azóta is kedvelt hely a fővárosiak körében, a regényben említett tavat ma már hiába keresi a látogató.

A budapesti Füvészkert (hivatalos nevén ELTE Botanikus Kert) hazánk első, ma is működő botanikus kertje. A kert elnevezése a nyelvújítás korából származik, és a regénynek köszönhetően máig megőrizte a Füvészkert nevet.

A kert elődjét a nagyszombati egyetemen Winterl Jakab alapította 1771-ben. Ez volt az ország első botanikus kertje, melynek a következő évtizedekben elég hányatott sors jutott. 1777-ben az egyetemmel együtt először Budára „költözött”. Míg az egyetem a Várban kapott helyet, a kert a mai Krisztina tér és a Déli pályaudvar közötti területen folytatta működését, de nem sokáig. Amikor II. József 1782-ben számos szerzetesrendet feloszlatott, a Ferencesek kolostorkertjét (a mai Kossuth Lajos utca és Reáltanoda utca közötti területet) az egyetemnek adta botanikus kert létesítésére.

A kert vezetője 1807-től tíz éven át Kitaibel Pál neves tudós volt. Tevékenységének utolsó éveiben költözött a kert az ELTE mai Múzeum körúti épületegyüttesének helyére (Rákóczi út, Puskin utca és a Múzeum körút által határolt területre) Az 1820-as évekre a közel 10 000 fajt bemutató kert európai hírűvé vált.

A háború előtt harmadára zsugorodott a kert területe

A kert 1863-ban

A botanikus kert – ma ismert – végleges helyét 1847-ben foglalta el, amikor József nádor támogatásával az egyetem megvásárolja a Festetics család 10 hektáros józsefvárosi birtokát. A kert viszont csak az 1860-as években indult igazán fejlődésnek. Ekkor alakították ki a regényből ismert – a helyi források által táplált – tórendszert és a pálmaházat. A századfordulóra kiépült a vízvezeték-hálózat és a gázvilágítás is a kertben.

Mint ahogy az itt bemutatott korabeli térképen is látható, a kert az Illés utcától az Üllői útig (kép alja) húzódott. A főbejárat az Üllői útról nyílt. A regényből ismert tó a füvészkert közepén lévő Pollack Mihály által 1802-ben – eredetileg vadászkastélynak – tervezett klasszicista kastély (piros négyzet) és az Üllői úti bejárat között terült el.

Az egykori tó helyén ma kórházi épületek állnak. A terület beépítésére az első világháború előtt került sor az orvosi egyetem és a klinikák bővülése valamint a város beépülése révén fellépő helyhiány miatt. 1911-re a kert eredeti területének egyharmadára zsugorodott.

Magyarország legidősebb pálmaháza

A Füvészkert napjainkban számos „leg”-gel büszkélkedhet. Itt található hazánk legidősebb pálmaháza, amely a Pál utcai fiúk menedékéül is szolgált.

A pálmaház a századforduló előtt

„A három kislegény most megpihent kissé. Körülnézett a furcsa épületben, melynek üvegtetején, üvegfalain beszűrődött a városi este halvány világossága. Furcsa érdekes hely volt ez a nagy üvegház. … Véges-végig nagy levelű, kövér törzsű fák állottak nagy, zöld dézsákban. Hosszú ládákban a páfrány és mimóza tenyészett. A középső rész nagy kupolája alatt pedig legyezőlevelű pálmák meredtek fölfelé, s a délszaki növényekből valóságos kis erdő állott itt. Az erdő közepén aranyhalas medence, a medence mellett pad. Aztán pedig megint magnóliák, babérok, narancsfák, óriási páfrányok. Csupa erős, fojtó illatú növény, amely fűszeres szaggal tölti meg a levegőt. S a gőzzel fűtött nagy üvegcsarnokban állandóan csurgott-csöpögött a víz.”

Bár a második világháború alatt a kert és vele együtt a pálmaház is tönkrement, a helyreállított üvegház ma is impozáns látványt nyújt.

Az új üvegház mellett van az ún. Victoria-ház, amely nevét a dél-amerikai óriás tündérrózsáról (Victoria amazonica) kapta. A hatalmas úszó leveleinek átmérője természetes élőhelyén akár négy métert is elérheti. A levél annyira vastag és erős, hogy egy kisgyereket is elbír. Virágzása csak két napig tart.

A „leg”-ek közül érdemes megemlíteni a kastély mellett álló hatalmas ginkgo bilboát. Ez az élő kövületnek számító fa egyidős a kerttel, 160 éves.

A kertet 1960-ban természetvédelmi területté nyilvánították, 2006-ban pedig kulturális örökségvédelem alá került.

Jelentős kutatóközpont

„A Füvészkert 85 hazai veszélyeztetett fajt őriz, és mutat be. Továbbá 250, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) által veszélyeztetettnek minősített, „vörös könyves” fajt mutat be szerte a világból” – tudta meg a National Geographic Online Orlóczy Lászlótól, a Füvészkert igazgatójától.

A botanikus kert kiemelkedően fontos feladata a veszélyeztetett fajok “ex situ” (mesterséges körülmények közötti) és “in situ” (eredeti termőhelyükön történő) védelmének elősegítése, a kertben őrzött populációik fenntartása, elszaporítása, a visszatelepítés lehetőségeinek kidolgozása, az eredeti termőhelyek populációinak felmérése, cönológiai és ökológiai viszonyainak kutatása.

A kert kutatási területei közé tartozik még többek között a klímaváltozás biodiverzitásra gyakorolt hatásának vizsgálata. A szárazságtűrő és betegségeknek ellenálló ciprusfélék vizsgálata. A ginkgo biloba hazai egyedeinek felmérése, pontos dokumentálása, valamint szaporítása. A hazai természetes flórában kritikus jövőjű fajok, ill. kultúrába vonható egzóta dísznövény fajok és fajták fenológiai viselkedésének kutatását segítő monitorozó rendszerek kialakítása.

Habár a Füvészkert a legkisebb botanikus kert címért is eséllyel versenybe szállhatna, ennek ellenére az itt bemutatott igen gazdag növénygyűjtemény nem csak a kutatás és az oktatás szempontjából értékes, de a laikus érdeklődök számára is kellemes meglepetést tartogat.

Kapcsolódó cikkeink: