Négyszáz éves kagylót találtak Izlandon
Megtalálták a Föld feltehetően leghosszabb életet élt állatát, egy kagylót, amelyet Izland partjainál hozott felszínre a víz.
A Mercenaria mercenaria kagyló korát 405-410 évre becslik az észak-walesi Bangor Egyetem kutatói, akik úgy vélik, hogy e matuzsálemi puhatestű tüzetes vizsgálatával némi fény derülhet a hosszú élet titkára – írja a BBC News.
Ez a kagyló akkor élte “gyermekkorát”, amikor I. Erzsébet angol királynő uralkodott és amikor Shakespeare az Otellót és a Hamletet írta.
Korát úgy becsülték meg, hogy megszámolták a gyűrűket a páncélján. A gyűrűk sok információt elárunak a kutatóknak a korábbi éghajlati viszonyokról, hiszen a gyűrű vastagsága függ az adott év levegő és a tengervíz hőmérsékletétől valamint a rendelkezésre álló táplálékától.
A Guinness-rekordok könyvének tanúsága szerint eleddig a világ leghosszabb életű állata egy 220 éves kagyló volt, amelyet 1982-ben találtak meg.
Egy izlandi múzeumban őriznek egy másik matuzsálemi kagylót, amely állítólag 374 évet élt, de ezt az adatot hivatalosan még nem erősítették meg.
A Bangor Egyetem a Help The Aged nevű, időseket segítő brit szervezettől kapott támogatást a különleges kutatáshoz.
Amerikai eredetűek lehetnek a nappali lepkék
Egy új kutatásban a nappali lepkék földrajzi eredetét, elterjedésüket és tápnövényeiket vizsgálták.
Különös növényi képességek
Egy új kutatás szerint a növények még idegrendszer nélkül is meg tudják különböztetni azt, amikor megfogjuk, s amikor elengedjük őket.
Az aranyló folyó nyomában
A 2022-es aszály után meglepett minket a természet, és úgy néz ki, mintha be akarná pótolni az előző évi csapadék elmaradását. Ősszel és télen is bővebben hullott az égi áldás, májusban pedig rárakott még egy lapáttal. A bőséges csapadék hatására beindult a növényvilág, és szinte bármerre megyünk, fantasztikus színes réteket találunk. Szerencsésen feltöltődött a 2022-ben teljesen kiszáradt lakiteleki Dög-Tisza is. A víz felszínét dús növényzet lepte el és május közepére egy csapásra aranyló folyóvá változott.
Tűlevelű erdők madara
Pár évvel ezelőtt sokat kirándultunk a Bükkben, ott is a magasabb régiókban. Mesés májusi hajnalokon vagy szeptemberi reggeleken Bánkútról ereszkedtünk le a Nagy-mezőre. Itt fent, a nagy lucfenyős erdőben mindig megütötte fülünket a kormosfejű cinege (Parus montanus) „zsé-zsé-zsé-zsé” hívogatója.
Különös különbségeket eredményez a dingókerítés
Ausztrália híres dingókerítésének két oldalán élő kenguruk közt különös különbségeket tárt fel egy új kutatás.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
