Daruvonulás a Hortobágyon

A Kárpát-medencében átvonuló darvak (Grus grus) 95 százaléka a Hortobágy felé veszi az irányt, ahol hosszú időre megpihennek, és csak az első hó vagy a fagy beálltával kelnek ismét útra.

A Hortobágy-Halastó vagy más néven Öreg-tó az egyik legfontosabb pihenőhelye a pusztán átvonuló darvaknak. A terület szabadon látogatható, az érdeklődők egy tanösvényen végighaladva ismerkedhetnek meg a terület történetével, valamint növény- és állatvilágával.

Ahogy a tanösvényen a tórendszer vége felé közeledünk, a délutáni szürkületben egyre erősebben hallhatjuk a tavon összegyűlt darvak jellegzetes krúgató hangját. A csapathoz folyamatosan érkező újabb madarak csatlakoznak.

Az ég alján még csak hatalmas méhrajnak tűnnek, de ahogy egyre közelebb érnek, úgy zeng-bong tőlük a határ. A tó fölé érve középre, a sekély, szigetszerű területre ereszkednek, ahol biztonságban tölthetik az éjszakát.

Hosszú pihenő a Hortobágyon

A darvak Észak-Európában és Ázsiában, a lakott területektől távoli lápokon vagy a tavak, folyók nádasaiban költenek. Szeptember elején a hideg beköszöntével útra kelnek a dél felé.

Vonulásuk során hosszú heteket pihennek a Hortobágyon. Míg korábban széles sávban vonultak az észak-afrikai telelőterületek felé, három-négy évtizede a vándorlási útvonal egyre jobban beszűkült a Kárpát-medencére, azon belül is a Hortobágyra.

Ma már a Kárpát-medencében átvonuló darvak 95 százaléka a Hortobágyon keresztül halad dél felé. Míg másfél évtizede még alig háromezer daru pihent itt meg, ma már számuk eléri az 50-60 ezret.

A jelenség hátterében az áll, hogy itt viszonylag zavartalan élőhelyre leltek, és táplálék is akad bőven. A halastavak sekély, szigetszerű részei kitűnő éjszakai pihenőhelyet jelentenek, míg nappal a közeli learatott szántóföldeken sikerrel kutathatnak élelem után, amely főleg gabonaszemekből és növénymaradványokból áll.

A halastórendszert a 20. század elején alakították ki a folyószabályozás révén létrejött mesterséges szikesek hasznosítására. Elsőként a mai Öreg-tó építése kezdődött 1915-ben, melynek területe jelenleg kétezer hektár. Létrehozásakor 17 medencéből állt, mára viszont az elmocsarasodás, elnádasodás miatt csak tíz medence működik. Később további halastavakat is létesítettek a környéken, így az összesen 6000 hektár területű hortobágyi tavak ma a világ egyik legnagyobb mesterséges halastórendszerét alkotják.

A terület természetesen nem csak a darvaknak nyújt menedéket. Igen gazdag növény- és madárvilága miatt 1979-ben felkerült a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek listájára, azaz a Ramsari területek közé is.

Fotók: Korbely Attila