Elpusztult a világ első, jelbeszédet használó csimpánza

Washoe-t tudományos kutatások keretében tanították az amerikai jelbeszéd jeleire, és életének 42 éve alatt mintegy 250 jelet sajátított el. Korábban azok a kísérletek, hogy az emberi beszéd utánzására tanítsanak meg csimpánzokat, kudarcot vallottak.

Először Allen és Beatrix Gardner, valamint hallgatóik foglalkoztak a csimpánzlánnyal, egy nevadai kutatóintézetben, majd a Washingtoni Egyetem egyik programjában kapott helyet Washoe, a Roger és Debora Fouts vezetése alatt álló intézetben.

Gardnerék igyekeztek olyan körülményeket teremteni Washoe körül, amilyenek egy süket gyermeket vesznek körül. A programban részt vevő kutatók csak jelbeszéddel érintkeztek Washoe-val, és ha csak lehetett, nem beszéltek a jelenlétében.

Akkor tekintették úgy, hogy megtanult egy jelet, ha három különböző személy is látta három különböző helyzetben, hogy használja, és ha 15 egymást követő napon is alkalmazta.

A “több”, “többet” jelentésű jelet például számos különböző helyzetre tudta alkalmazni. Jelhasználatának fejlődését mutatja, hogy a virág jelét először egy ideig az “illat” jelölésére használta, később megtanulta különválasztani a virág és az illat jelét.

Egyes kutatók azonban kétségbe vonják, hogy a csimpánzok valóban képesek elsajátítani és nyelvként használni a jelbeszédet. Noam Chomsky neves amerikai nyelvész például úgy véli, hogy a csimpánzok nem rendelkeznek a nyelvhasználathoz szükséges idegrendszeri adottságokkal, mert ez a képesség azután fejlődött ki az emberekben, hogy evolúciós fejlődésük elvált a többi főemlősétől.

Egy másik amerikai nyelvészprofesszor, a Harvard Egyetemen oktató Steven Pinker szerint a főemlősök valójában a jutalomért utánoznak bizonyos mozdulatokat, de nem tudják nyelvként használni a jeleket.