Látványkórház és madárpark a Hortobágyon

Ha a 33-as úton haladunk, a hortobágyi Kilenclyukú híd közelében szembe tűnik egy hatalmas hálóval borított röpde. Az itt látható madarak nem szokványos állatkertlakók, a röpde ugyanis a szomszédos madárkórházhoz tartozik. A kórházban kezelt, lábadozó madarakat itt vadítják vissza.
A Hortobágyi Madárkórházat és Madárparkot a mai formájában 1999 óta működteti egy alapítvány. Azóta mintegy ezer sérült madár került az itt dolgozó szakemberek keze alá. A fertőzés valamint az áramütés okozta sérülés mellett a leggyakoribb panasz a szárny- és lábtörés.
Lábtörés, áramütés, közúti baleset
A lábtörést leggyakrabban akkor szenvedik el a madarak, amikor nagyfeszültségű vezetéknek ütköznek, vagy autóutakon éri őket baleset. A nagyfeszültségű vezetékek főleg a nagytestű madarakra jelentenek veszélyt, mivel ezek nehezebben tudják kikerülni a vezetékeket, könnyen beleakad a lábuk vagy a szárnyuk.
A villanyoszlopok fém keresztágára szálló nagytestű madarak szárnya könnyen hozzáér a vezetékhez, így a lábukkal és a szárnyukkal zárják az áramkört, és áramütést szenvednek, amelytől vagy azonnal elpusztulnak, vagy valamelyik végtagjuk lebénul és elhal.
Az autóutakon történő balesetek elsősorban a kis- és középtestű madarakat veszélyezteti, a nagyobb madarak ugyanis inkább elkerülik az utakat. A kistestű madarak ritkán élik túl az ütközést, a közepes méretűek viszont szerencsés esetben megfelelő beavatkozással megmenthetők.
„Szintén komoly sérüléssel jár, ha gyülekezőhelyükön megzavarják az állatokat. A rémült, gyorsan menekülni próbáló madarak ilyenkor könnyen eltapossák egymást, és sérülést szenvednek” – sorolja a vadon élő madarakra leselkedő veszélyeket Déri János állatorvos, a Hortobágyi Madárkórház vezetője.
A sérülést fontos, hogy minél előbb szakember lássa el őket, ugyanis a madaraknál gyakran keletkezik nyílt törés, ez pedig hamar elfertőződhet. Törött lábú madarak esetében fennáll az a veszély is, hogy mivel nem tudják rendesen használni a lábukat, sokat fekszenek, így könnyen felfáznak, legyengülnek, és egy kisebb fertőzés is hamar elviszi őket.
A darutól a galambig
Az országban – elsősorban a nemzeti parkok kezelésében – több helyen működik madármentő állomás. Ezekben viszont elsősorban a védett és a hazánkban kis egyedszámban előforduló madarakat fogadják és kezelik. Amelyeket gyógyulás után nem lehet szabadon engedni, tenyésztési programba vonják be.
A Hortobágyi Madárkórház az országban egyedülálló abból a szempontból, hogy itt bármilyen sérült madarat fogadnak, még a nem védett fajhoz tartozókat is. Eddigi működésük során nem csak madár, de például sérült őz is került hozzájuk.
A madarak a kezelés közben és után elkülönített helyiségekben vannak. A szobányi kis helyiségek előnye, hogy mivel egyik faluk csak egy irányban átlátható üvegből épült, a gondozók „természetes” állapotban figyelhetik meg a madarakat anélkül, hogy zavarnák őket. Ahogy javul a betegek állapota, egyre nagyobb helyiségbe kerülnek, ahol már repülni is tudnak, és a versenytársakkal is meg kell küzdeniük.
Amennyiben a madár csak pár napot tölt a kórházban, még nem szokik el a repüléstől, és nem szokik hozzá az emberhez, így a természetbe való visszaengedése nem jelent gondot. Azonban a súlyosabb sérültek esetében, amelyek kezelése és felépülése hetekig vagy akár hónapokig tart, fontos a visszavadítási folyamat. Erre szolgál – a folyamat végén – a szabadtéri, hálóval borított röpde. A kisebbik röpdében egy villanypásztorral ellátott villanyoszlopot is felállítottak. A villanypásztor okozta enyhe áramütés nem okoz sérülést a madárnak, viszont megtanulja, hogy a későbbiekben a természetben is elkerülje a villanyvezetékeket.
A nagy röpdét úgy alakították ki, hogy a látogatók is bemehetnek, és egy kilátóból figyelhetik a madarakat. Szintén a visszavadítást – a ragadozóktól való félelem kialakítását – szolgálják a röpdébe időnként beengedett kutyák (felügyelet mellett). Mindezek ellenére is előfordul, hogy egy-egy „páciens” annyira megszelídül, hogy nem lehet szabadon engedni. Ezeket az egyedeket aztán a madárparkban tartják, vagy örökbefogadóknak adják.
Gyűrűzés után szabadon engedik
A gyógyult, egészséges madarakat lehetőség szerint a befogásuk helyén visszaengedik a természetbe. A vonuló madarakat, amennyiben épp vonulási idő van, egy-egy pihenő csapat közelében engedik el, így a madár csatlakozhat társaihoz.
Elengedés előtt a madarakat meggyűrűzik, hogy (kis szerencsével) nyomon követhetők legyenek. Az elmúlt években két meggyűrűzött és szabadon engedett madárról kaptak visszajelzést. Az egyik egy egerészölyv, amelyet az elengedést követő évben Szlovákiában figyeltek meg, a másik pedig egy fehér gólya, amely az elengedést követően fél évvel még a Hortobágyon tartózkodott.
A madárkórházba kerülő madarak mintegy 20 százaléka túl későn érkezik: annyira gyenge már, hogy nem lehet segíteni rajta. A maradék 80 százalék közel felét lehet a későbbiekben visszaengedni a természetbe. A gyógyult, de örökre sérült madarak a madárparkban maradnak, örökbefogadókhoz vagy tenyésztőtelepre kerülnek. A kis egyedszámú védett fajok többnyire a Hortobágyi Nemzeti Parknak a Górés-tanyán lévő repatriáló központjába és tenyésztőtelepére kerülnek, ahol szaporítási programba vonják be őket. A központban elsősorban kerecsensólyom, parlagi sas, barna kánya és vörös vércse szaporítás folyik.
Látványkórház szemléletformálással
„A célunk nem csak a gyógyítás, hanem a szemléletformálás és a tájékoztatás is” – hangsúlyozza Déri János, miközben körbevezet a kórházon és a madárparkon. Ennek szellemében egy éve felújított és kibővített kiállítás és látványkórház várja a látogatókat.
A kiállítás a természetben a madarakra leselkedő leggyakoribb veszélyforrásokat mutatja be évszakokra lebontva. Ezután az egy irányban átlátszó üvegablakokon keresztül megtekinthetjük a kórház lábadozó betegeit anélkül, hogy megzavarnánk nyugalmukat. A szabadtéri röpdében pedig a gyógyult és elengedésre váró madarakat figyelhetjük meg. Az erősebb idegzetűeknek lehetőségük van egy-egy műtét megtekintésére is, ha éppen „jó” időben járnak arra. E sorok írójának ottjártakor éppen egy Hajdúböszörmény határában talált sérült darut hoztak a kórházba. Több mint három órás műtét során megoperálták a madár egyik törött lábát, a másik megműtésére pedig később került sor.
Az olvasóban és a látogatóban joggal felmerül a kérdés, miért kell ennyi erőfeszítés árán megmenteni ezeket a madarakat, hiszen a betegség és a pusztulás a természet rendje. Csakhogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az ember már olyan mértékben beavatkozott a természetbe, hogy ezeket a sérüléseket, pusztulást szinte kizárólag – közvetve vagy közvetlenül – az emberi tevékenység okozza. Így nem fér kétség ahhoz, hogy az okozott kár és szenvedés enyhítése is a mi feladatunk (lenne). Az a tény, hogy látogatóként itt közvetlenül szembesülünk az általunk okozott természeti pusztítással, talán hozzájárul ahhoz, hogy a felelősségérzetünk erősödjön, és ösztönöz bennünket arra, hogy hatékony lépéseket tegyünk a pusztítás mérséklésére.
Fotók: MTI (2, 3), MME/Máthé Zoltán (1)
Kapcsolódó cikkeink: