Fatörzsben élő halat fedeztek fel

A kutatók Belize-ben és Floridában jártak, ahol azt vizsgálták, hogyan éli túl az ikrázó fogaspontyok közé tartozó Rivulus marmoratus nevű hal a mocsaras élőhelyét sújtó gyakori szárazságot. Az egyik tudós véletlenül belerúgott egy fatörzsbe, amely kettétört – és ott lapultak benne a halak, mesélte a csapat vezetője, Scott Taylor, a veszélyeztetett floridai területekkel foglalkozó program munkatársa.

Az Amerikában őshonos Rivulus marmoratus mindössze öt centiméter hosszú. A halat már régóta tanulmányozzák számos egyedülálló tulajdonsága miatt. Ez a faj például az egyetlen ismert gerinces, amely képes természetes körülmények között az önmegtermékenyítésre. Egyes populációkban hermafrodita egyedeik lesznek, amelyekben egyszerre fejlődnek ki a hím- és a női ivarszervek, így képes saját magát klónozni.

A hal akár 66 napot is kibír víz nélkül, és egyike azon kevés halfajnak, amely egész életét a mangrovemocsarakban tölti. A halak zöme a vízállástól függően vándorol be vagy ki az ilyen területeken.

Taylor és csoportja már korábban fölfedezte, hogy amikor a kis tavacskák kiszáradnak, az R. marmoratus rákok ásta üregekbe húzódik. Rendkívüli szárazságok idején azonban még ezek a lyukak is eltűnnek.

„Néha a tavacskákban igen sok hal zsúfolódik össze, és ezeknek a tócsáknak a kiszáradásakor valahova menniük kell” – mondta Taylor. – „Megtaláltuk már őket fatörzsek és nedves levélkupacok alatt, kókuszdiók belsejében, sőt sörösdobozokban is.”

De még a kutatókat is rendkívül meglepte, amikor elhalt fadarabok belsejében akadtak rá az összezsúfolódott halakra. Ezekbe a fákba a mangroveerdőkben rendkívül hamar üregeket vájnak a termeszek, illetve a farontó bogarak. Az üregek pedig újabb lehetőséget kínálnak a szívós halaknak az életben maradásra.

Extrém extremofil

A szélsőséges körülmények között élő fajokat extremofil élőlényeknek nevezzük. A R. marmoratus még ezek között is különlegességnek számít.

Patricia Wright, az ontariói Guelph Egyetem biológusa már régóta csodálattal adózik az állat extremofil természetének, ezért laboratóriumi kísérletekben vizsgálta az életben maradást szélsőséges körülmények között. A hosszú levegőn tartózkodáson kívül a hal könnyedén megbirkózott a szélsőséges vízhőmérséklettel, pH-val, sótartalommal, oxigénszinttel, sőt a különféle szennyező anyagokkal is.

A hal sokáig képes levegőn életben maradni az anyagcsere megváltoztatott állapota nélkül (a tüdőshalak anyagcseréje például olyankor módosul). Ilyenkor a bőrükön át lélegeznek, amennyiben a környezetük nyirkos marad.

Megoldatlan rejtélyek

A fatörzsben összezsúfolódás sok kérdést felvet, hívta föl a figyelmet Taylor. Egyik ilyen, hogy a R. marmoratus egyedei normális körülmények között nem szeretik egymás közelségét. Akváriumban és a természetben is rendkívül agresszívek egymással szemben, mégis nagyszámban gyűlnek össze egy fatörzs belsejében, és ilyenkor nem támadják meg egymást. Ennek oka ismeretlen.

Taylor szerint a fatörzs közlekedési eszköznek is bizonyulhat viharok és áradások idején. Erre azonban nincs még semmilyen bizonyíték.

A furcsa viselkedések tárházát felvonultató hal még mindig sok meglepetést tartogathat, és kutatása igazi kihívást jelent a szakemberek számára.