Pusztulnak a földközi-tengeri cápák és ráják

Kipusztulás fenyegeti a Földközi-tengerben élő különböző cápa- és rájafajok több mint negyven százalékát, főleg a túlzott lehalászás következtében - állapította meg a Természetvédelmi Világszervezet.
Harminc fajt fenyeget az eltűnés veszélye, és a világon ebben a térségben a legveszélyeztetettebb a cápa- és a rájaállomány – mutatott rá a Világszervezet jelentése, amely a Földközi-tengerben élő porcogós halfajok helyzetét elemzi.
Claudine Gibson, a jelentés egyik társszerzője szerint az e fajokat fenyegető számos “jelentős veszély” között szerepel az élettér zsugorodása, a kereskedelmi célú és a sporthalászat, valamint az “egyéb emberi kártevés”.
Tizenhárom fajt a “kipusztulás súlyos veszélye” fenyeget, nyolc “veszélyben van” és kilenc faj pedig “sebezhető” – áll a jelentésben.
A kipusztulás súlyos veszélye fenyegeti a máltai ráját (Leucoraja melitensis), amely csak a Földközi-tengerben található és amelynek populációja 80 százalékkal csökkent a fenékhálós halászat következtében.
Ebbe a kategóriába sorolható még a Mobula mobular, amely főleg a Földközi-tengerben fejlődik, és amely szokatlan nagysága (öt métert is elérhetnek a nőstények), ritka szaporasága (egyszerre csak egy utód), valamint a kivetett úszóhálók miatt került végveszélybe.
Végül súlyos veszélyben van az uszonya miatt igen keresett kékcápa (Isurusoxyrinchus) és a közönséges cápa (Lamna nasus) is, mivel lehalászásuk aránya messze meghaladja a szaporulatot.
A Világszervezet jelentése szerint csak a mélytengeri halászat embargója és az úszóháló használatának eltiltása adhat reményt a helyzet javulására. Egyúttal felszólította az Atlanti-óceán halászatát szabályozó hatóságokat, hogy korlátozzák a kékcápák lehalászását.