A mi madaraink is áldozatul estek a fekete-tengeri katasztrófának

A Fekete-tengeren tomboló múlt vasárnapi viharban kettétört a Volgonyeft–139 névre keresztelt olajszállító hajó: mintegy 1300-2000 tonna nehézolaj – pakura – került a tengerbe. A partokat jelenleg 30-50 kilométeres szakaszon olajszennyezés borítja Kerch kikötője közelében, a Fekete- és az Azovi-tengert elválasztó szoros keleti oldalán.

A kárelhárításban a hadsereg és civilek is részt vesznek, szigorú szakmai ellenőrzés mellett, teljes összhangban folyik a kármentesítés – mondta Mózes Szabina, a Greenpeace Magyarország sajtóreferense, aki napi kapcsolatban áll a helyszínen dolgozó Greenpeace-aktivistákkal.

Folyami hajót tört ketté a tenger

A munka bonyolult és veszélyes: más módszerrel kell eltávolítani az olajat, ha szétterpeszkedett a víz felületén, ha a parti iszapba keveredett, ha korallokra rakódott, vagy ha a folyók beömlésénél édes és sós vízzel keveredve okozott szennyezést. A tisztításhoz olyan erős vegyszereket használnak, hogy a nem megfelelő adagolás még súlyosbítaná a kárt. Ezért fontos az összhang és a komoly szakmai felügyelet, amelyben az orosz hatóságokra nem lehet panasz – mondta Mózes Szabina.

A kikötőben létrehozott válságstáb szerint a viharban szerencsétlenül járt, közel tíz hajó vesztét kapitányaik helytelen döntése okozta. A rendkívüli helyzetek minisztériuma közleményben figyelmeztetett, hogy erős vihar készül a térségben: több mint harminc hajó komolyan vette a jelzést, és az Azovi-tengeren talált menedéket. A Greenpeace szóvivője kiemelte: a legnagyobb szennyezést okozó Volgonyeft 1978-ban készült folyami hajó volt, amely nem is közlekedhetett volna tengeren. Nem oda tervezték, várható volt, hogy nem él túl egy komoly tengeri vihart – írja a FigyelőNet.

A Greenpeace helyszínen készült filmjét itt nézheti meg >>

„Magyar” áldozatok

Az olajszennyezés által érintett partszakaszt vándorló, telelő és őshonos madarak százezrei lakják ezekben a hónapokban. A vízi- és vízparti madarak, mint a búvárok, vöcskök, vadludak, récék, sirályok, kárókatonák, gémek és szárcsák gyakorlatilag az olajban úsznak, és a már eleve mérgezett táplálékukkal együtt közvetlenül le is nyelik. Ha a madarak tolla olajos lesz, elveszíti víztaszító képességét, megszűnik a hőszigetelése, az állat nem tud repülni, a bőre elfertőződik. Ahogy próbálják a tollukat megtisztítani, úgy jut egyre több toxikus anyag a szervezetükbe.

Ezért egy részük közvetlenül az olajmérgezéstől pusztul el, a többi megfagy, röpképtelensége miatt éhen hal, esetleg a vízbe fullad – sorolja a dermesztő tényeket Králl Attila, a Magyar Madártani Egyesület munkatársa. Az olajos tollú madarakat egyenként be kell fogni és meg kell tisztítani: egy, a mostanihoz hasonló méretű katasztrófa után néhány ezer madár életét lehet így megmenteni. Ezzel szemben a körzetben már most mintegy 30-50 ezer madár pusztult el.

Az áldozatok között van a fokozottan védett borzas gödény és a rétisas jó pár egyede is. Elképzelhető, hogy több, Magyarországon is átvonuló vagy hazánkban költő vadlúd, sirály és feketenyakú vöcsök is áldozatul esik a szennyezésnek. A szakértő szerint nem lehet megmondani, hogy hány madár pusztul még el, de a mostani szám napról napra emelkedik.

Forrás: Greenpeace

Az állatok az életükkel fizetnek

A vízbe került olaj és a mentés során használt toxikus anyagok közvetlen hatásaként hetek alatt madarak, delfinek, fókák, kagylók, halak tömegei pusztulnak el. A korábbi esetek analógiái alapján azonban a mostani szennyezés még legalább öt-tíz évig érezteti hatását – tette hozzá Kiss Mónika, a WWF Magyarország kommunikációs szakemberétől. Ha a „mérgek” nem okoznak azonnali pusztulást, felhalmozódnak a tengeri élőlények szervezetében, és terméketlenséget, vérzékenységet, idegrendszeri megbetegedéseket okoznak.

A mostani fekete-tengeri katasztrófa hatásait még nem lehet pontosan felmérni, csak jóslatokba tudunk bocsátkozni. Tengeri olajszennyezés esetén általában arra kell törekedni, hogy minél gyorsabban, lehetőleg még a nyílt vízen összegyűjtsék a kiömlött anyagot, mert ha lesüllyed, vagy elkeveredik a parti homokkal, lerakódik a kövekre, már sokkal körülményesebb és drágább az eltávolítása. A jelen helyzetben a WWF szerint annyi már biztos, hogy a szennyezés tizenegy szigorúan veszélyeztetett fajt érint, és komoly veszélybe kerül a halászatból élő part menti lakosság megélhetése.

Forrás: FigyelőNet