A korai tavasz miatt fogynak a jegesmedvék
A kanadai Hudson-öböl jégtábláinak fogyása a jegesmedvék életét veszélyezteti. A korai tavaszokkal beköszönő olvadás miatt egyre több medve halhat éhen vagy fulladhat vízbe.
Az északi sarkvidék jéggel borított vizei jelentik a jegesmedvék (Ursus maritimus) fő vadászterületeit. A nyarak egyre korábbi kezdete miatt a medvék egyre kevesebb időt tölthetnek a jégtáblákon, ezért még a tél beállta előtt lesoványodnak.
Már néhány korábbi vizsgálat eredményei rámutattak arra, hogy a jegesmedvék fennmaradását jelentősen veszélyezteti, hogy gyorsuló ütemben és egyre korábban olvadnak el a sarkvidéki jégtáblák.
Egy újabb vizsgálat során a Hudson-öböl partjainál, az elmúlt 20 évben elfogott medvék adatainak áttekintésekor egyesült államokbeli és kanadai kutatók közösen arra a megállapításra jutottak, hogy a legfiatalabb és a legidősebb egyedek életkilátásai sokkal rosszabbak azokban az években, amikor hamarabb kezd olvadni a jég.
”Az életben maradási esélyek romlása a még nem teljesen kifejlett bocsokat és az idős állatokat fenyegeti leginkább, és ez egyértelműen összefüggésbe hozható a jégzajlással” – nyilatkozta Ian Stirling, a Kanadai Vadvédelmi Egyesület (Canadian Wildlife Service, Edmonton, Alberta) biológusa, a tanulmány társszerzője.
Odaveszett medvebocsok
A jégzajlás kezdete minden évben más időpontra esik, de egyértelműen megfigyelhető az a tendencia, hogy egyre több azoknak a napoknak a száma, amikor az öböl vízét nem borítja jég. Régebben minden évben 8 hónapon át jég lepte el a felszínt. Napjainkban a jég felszakadozása 3 héttel korábban veszi kezdetét, mint 30 évvel ezelőtt.
Az állatok védelme keretében 1984 óta minden évben befogják az öböl nyugati partjainál „nyaraló” medvék néhány százalékát, és fülcímkével valamint szájtetoválással jelölik meg őket. Ez az állatok azonosításában és nyomon követésében nyújt segítséget a kutatóknak, így megállapítható, hogy az állatok közül hányan élik túl a következő telet. Az eltelt két évtizedben a populáció több mint 20 százalékkal csappant meg.
A felmelegedés miatt bekövetkező korai jégolvadás a legfiatalabb és a legidősebb állatokat sújtotta leginkább, az érett 5-19 éves populációt kevésbé. A jegesmedvék a nyarat a tél során felhalmozott energiatartalékaik segítségével vészelik át. A tavaszi jégzajlás beálltáig az óvatlan fókakölykökből lakmároznak, de amikor a jég hamarabb kezd olvadni, a gyakorlatlanabb fiatal vadászok és a lassabban mozgó idősebb állatok már kevesebb táplálékhoz jutnak, így egyesek éhen is halnak.
Egy megfigyelés szerint az 5 évvel ezelőtt elfogott jegesmedvék 15 százalékkal kisebb tömegűek voltak, mint a 20 éve begyűjtött ugyanolyan magas állatok.
„Minden újabb jégmentes hét mintegy 2-5 százalékkal csökkenti a legsérülékenyebb korban lévő állatok túlélési esélyét. Ez a fő oka a jegesmedve-állomány csökkenésének” – állítja Stirling. Ezek után nem meglepő, hogy az Egyesült Államok a jegesmedvék veszélyeztetett fajok közé sorolását fontolgatja. A döntés jövő év elején várható.
Kapcsolódó cikkeink:
Genetikai hegeket viselnek az elefántfókák
Az állatok vadászata miatt lecsökkent egyedszám hatásait a ma élő egyedek DNS-ében jól fel lehet ismerni, ezt a szakemberek genetikai hegeknek nevezték el.
Különleges vadászmódszert használnak a rejtélyes chilei orkák
A Csendes-óceán déli részén élő kardszárnyú delfin csoport egyedi vadászati szokásait sikerült feltárniuk chilei kutatóknak.
Az élelemhiány a vadorzók fő motivációja
A kelet-afrikai védett területeken az állatokat ugyan védik, ám az ott élő emberek számára nem biztosított a megfelelő megélhetés.
Sikeresebb a polip, ha hal társával együtt vadászik
Nem túl gyakori, hogy két teljesen különböző állatfaj közösen szerez élelmet, ezt most polipok és halak esetében figyelték meg részletesen.
A virág céltábla a méhek szemében
Nem mindegy, mekkora a virág középső, sötét mintázata, ennek fényében válik kevésbé vagy épp jobban vonzóvá a méh számára.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
