A világ első dinoszauruszboncolása!

A 67 millió éves, Dakota névre keresztelt dinoszaurusz szöveteinek jó része – így például a bőre is – épen maradt, így vizsgálata hatalmas mértékben bővíti a dinókkal kapcsolatos ismereteinket.

Idáig a dinoszauruszokra vonatkozó szinte minden tudásunk csont- és fogmaradványokra épült, mivel ezek a szövetek elég tartósak ahhoz, hogy fosszilizálódjanak. A korábbi ősmaradványok zömével ellentétben Dakota szinte sértetlenül vészelte át az évmilliókat, bőre és inai is fosszilizálódtak (tehát a szó szoros értelmében nem igazi múmia, hiszen lágy szövetei is megkövültek). A hihetetlenül részletgazdag lelet lehetővé teszi a tudósok számára, hogy rekonstruálják a főbb izmok méreteit számos testrésszel egyetemben, így hozzájuthatunk egy háromdimenziós dinoszaurusz elképesztően pontos képéhez.

A hadroszaurusz vagy más néven kacsacsőrű dinoszaurusz ősmaradványára egy lelkes fiatal „kövületvadász”, Tyler Lyson bukkant még 1999-ben az észak-dakotai Hell Creek területén. Később ő értesítette a nemzetközi hírű brit paleontológust, Phillip Manninget, a Manchesteri Egyetem munkatársát, aki nemzetközi tudóscsoport élén vezette a feltárásokat. A késő krétában élt dinoszaurusz ősmaradványának kiszabadítása a kőzetekből éveket vett igénybe, de az eredmények a legoptimistább reményeket is túlszárnyalták.

A különleges gondossággal kiemelt dinoszauruszmúmiát először az egyesült államokbeli Black Hills Institute-ba szállították, ahol megállapították, hogy a kacsacsőrű dinoszauruszok egyik képviselője. Ezután Angliában vizsgálta meg egy tudóscsoport Dakota fosszilizálódott bőrmintáját, hogy kiderítse, milyen volt a külleme, majd megmérték az izomtömegét, s ennek alapján megállapították, miként mozoghatott.

A kutatók a világ legnagyobb komputeres tomográfjával, a Boeing CT-készülékével igyekeztek „belenézni” Dakota épségben maradt testébe és a különválasztott farokrészébe. Ezt a készüléket idáig elsősorban repülőgép- és űrrepülőgép-részek vizsgálatára használta a NASA. A majdnem négytonnás hadroszaurusztest volt eddig az egyik legnagyobb tárgy, amelyet a berendezéssel szkenneltek.

Dakota hátsó része 25 százalékkal nagyobbnak bizonyult, mint azt a hadroszauruszokról korábban gondolták. Ez a megállapítás gyökeresen megváltoztathatja a dinoszauruszokról az utóbbi 150 évben alkotott képet. A nagyobb hátsó részhez erőteljes láb társult, amellyel a hadroszaurusz könnyedén elérhette az óránként 45 kilométeres sebességet, így 16 kilométer/órás tempóval gyorsabban futott, mint a Tyrannosaurus rex. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg el tudott szaladni a rá vadászó ragadozó dinoszauruszok elől.

A bőr vizsgálata arra utal, hogy a hadroszaurusz nem egységes színű, hanem csíkos lehetett. Ez jól álcázhatta az állatot a növények között.

Mivel ennyire jól megőrződött a test, a kutatók képesek voltak pontosabban meghatározni a csigolyák közötti távolságokat is. Míg a múzeumok többségében szorosan egymáshoz fűzték a dinoszaurusz csontokat, Manning vizsgálatai arra utalnak, hogy a csigolyákat nagyjából 1 centiméterre kellene elhelyezni egymástól. Ez azt is jelenti, hogy némely dinoszaurusz akár egy méterrel is hosszabb, mint korábban gondolták.

A dinoszaurusz-múmia vizsgálatát, köztük az ősmaradvány CT-elemzését támogatta a National Geographic Society is.

A feltárásokról és a tudományos vizsgálatokról bővebben olvashat a National Geographic Magazin decemberi számában, a kapcsolódó dokumentumfilmet pedig december közepétől sugározza a National Geographic csatorna.