Egy „nemszeretem” állat megmentésének sikertörténete

Lezárult a rákosi vipera hosszú távú megőrzését célul tűző, az Európai Unió LIFE Natura természetvédelmi alapja által támogatott négyéves program. A 649 ezer euró költségvetésű program felét az unió állta. De miért is kellett erre az alig félméteres hüllőre ennyi pénzt elkölteni?

Jól mutatott a terráriumban

Méhely Lajos a faj elterjedéséről 1912-ben így írt a Természettudományi Közlöny oldalain: „Hazánkban Budapest környékén a Rákoson, Angyalföldön, Rákoskeresztúron, Pusztaszentmihályon s a Babád-pusztán, továbbá Örkényen, Kecskemét mellett a bugaczi és tázlári pusztán, a kolozsvári Szénafüveken, szórványosan Vasmegye lapályos részein s a Fertő körül található, s a múlt nyáron nagyobb mennyiségben észlelték Mosonmegyében a Hanságon. Hazánkon kívül a főleg a bécsi medenczében, a Bécsi erdő s a Lajta közt elterülő lapályon van elterjedve s különösen Laxenburg környékén gyakori.”

A jelenlegi populációk viszont mindössze Magyarország két területén: a Hanságban és a Kiskunságban találhatók, az összes többi előfordulást mára kipusztultnak tekinthetjük. A teljes állományt valószínűleg kevesebb, mint 500 egyed alkotja. A jelenség hátterében elsősorban az intenzív mezőgazdasági technológiák térhódítása áll, de a különféle célokra történő állatgyűjtés is hozzájárult egyes populációk felmorzsolódásához.

A faj végleges eltűnését megelőzendő dolgozták ki a szakemberek azt a négyéves programot, amely több ponton kísérli meg biztosítani a rákosi vipera hosszú távú fennmaradásának feltételeit.

Akácerdő helyett gyepet a rákosi viperának!

A program egyik sarokpontja volt az élőhelyek viperabaráttá tétele. Mivel az állat a sztyeppmaradványok lakója, a szakemberek feladata a gyepek visszaállítása volt. Ennek keretében vágták ki a Kiskunsági Nemzeti Park peszéradacsi területén található két ismert viperaélőhelyet elválasztó erdősávot.

A tájidegen akác- és feketefenyő-ültetvényeket a nyolcvanas évek elején telepítették a térség magaslataira. Így nemcsak zsugorodott a viperák élőhelye, hanem megfosztották az állatokat a magasabb vízállásnál is biztonságos telelőhelytől. A szakemberek az erdők letermelését követően eltávolították a tuskókat is, hogy megelőzzék a cserjésedést. „Lassú átalakításba kezdtünk, célunk a régi tájhasználathoz, valamint a szarvasmarhákkal való legeltetéshez való visszatérés” – mondta Vajda Zoltán, a Kiskunsági Nemzeti Park természetvédelmi osztályának vezetője a programot lezáró sajtótájékoztatón.

Nem bízták kizárólag a természetre

A program másik sarokpontja egy rákosivipera-védelmi központ kialakítása volt. A természetes populációk folyamatos fogyása ugyanis előrevetítette a faj végleges eltűnésének rémképét. Egy zárttéri állomány pedig „aranytartalékként” szolgálhat a későbbiekben, valamint – amennyiben szükséges – a visszatelepítés forrásállománya lehet.

A Peszéradacs közelében létrehozott központ öt kiskunsági élőhelyről begyűjtött tíz felnőtt viperával kezdte működését négy éve, jelenleg már 161 egyedet tartanak. A mesterségesen nevelt viperák természetbe való visszabocsátására előreláthatólag 2009-ben kerül sor a nemzeti park területén található egyik élőhelyen.

„A Rákosivipera-védelmi Program rendkívül pozitív megítélést kapott hazai, de különösen nemzetközi szakmai körökben. 2007 őszén a Portóban rendezett herpetológiai világkongresszuson, ahol majd másfélszáz neves természetvédelmi és tudományos szakember vett részt, nyilvánosan megdicsérték Magyarországot, mondván, hogy végre egy ország, amelyik nem csak panaszkodik egyes fajok fogyásáról, hanem tesz is ellene valamit” — mondta el a sajtótájékoztatón Péchy Tamás, a Rákosivipera-védelmi Központ vezetője. A szakember szerint a faj jövője a program keretében tett lépéseknek köszönhetően az elkövetkező negyven évre biztosítva van.

Hamarosan Ausztriába is visszatér

A program végével azonban nem zárul le a faj védelme, sőt, európai szinten éppen most kezdődik. „Több európai ország – Románia, Horvátország, Ukrajna – kéri segítségünket az ott élő alfajok védelmére. Széleskörű együttműködés van kialakulóban a következő LIFE program kapcsán is, amelyben két magyarországi nemzeti park, a Fővárosi Állatkert, a Schönbrunni Állatkert, a Bécsi Természettudományi Múzeum és a Fertő-Hanság Nemzeti parkkal határos osztrák nemzeti park kíván velünk közösen dolgozni. Az együttműködés eredményeként, szándékaink szerint vissza fogjuk telepíteni a fajt a valamikori osztrák élőhelyére is” — tette hozzá Halpern Bálint a rákosi vipera LIFE program vezetője.

A Rákosi vipera-védelmi Központ előzetes bejelentkezéssel látogatókat is fogad.

Fotók: Vajda Zoltán

Kapcsolódó cikkünk: