>Linkajánló: A rákosi vipera program honlapja >>" />>Linkajánló: A rákosi vipera program honlapja >>" />
Stefánia, Jakab2020. november 28., szombat
Természet

Egy „nemszeretem” állat megmentésének sikertörténete

2007.12.10.Admin
National Geographic Magyarország

Egykor akár ötvenet is befogtak belőle egy óra alatt, ma 11 populációra szakadva alig 500 egyede él hazánkban – nem csoda, hogy a rákosi vipera jelenleg a legveszélyeztetettebb gerinces fajunk. Megmentése viszont nemzetközileg is sikertörténet.

Lezárult a rákosi vipera hosszú távú megőrzését célul tűző, az Európai Unió LIFE Natura természetvédelmi alapja által támogatott négyéves program. A 649 ezer euró költségvetésű program felét az unió állta. De miért is kellett erre az alig félméteres hüllőre ennyi pénzt elkölteni?

Jól mutatott a terráriumban

Méhely Lajos a faj elterjedéséről 1912-ben így írt a Természettudományi Közlöny oldalain: “Hazánkban Budapest környékén a Rákoson, Angyalföldön, Rákoskeresztúron, Pusztaszentmihályon s a Babád-pusztán, továbbá Örkényen, Kecskemét mellett a bugaczi és tázlári pusztán, a kolozsvári Szénafüveken, szórványosan Vasmegye lapályos részein s a Fertő körül található, s a múlt nyáron nagyobb mennyiségben észlelték Mosonmegyében a Hanságon. Hazánkon kívül a főleg a bécsi medenczében, a Bécsi erdő s a Lajta közt elterülő lapályon van elterjedve s különösen Laxenburg környékén gyakori.”

A jelenlegi populációk viszont mindössze Magyarország két területén: a Hanságban és a Kiskunságban találhatók, az összes többi előfordulást mára kipusztultnak tekinthetjük. A teljes állományt valószínűleg kevesebb, mint 500 egyed alkotja. A jelenség hátterében elsősorban az intenzív mezőgazdasági technológiák térhódítása áll, de a különféle célokra történő állatgyűjtés is hozzájárult egyes populációk felmorzsolódásához.

A faj végleges eltűnését megelőzendő dolgozták ki a szakemberek azt a négyéves programot, amely több ponton kísérli meg biztosítani a rákosi vipera hosszú távú fennmaradásának feltételeit.

Akácerdő helyett gyepet a rákosi viperának!

A program egyik sarokpontja volt az élőhelyek viperabaráttá tétele. Mivel az állat a sztyeppmaradványok lakója, a szakemberek feladata a gyepek visszaállítása volt. Ennek keretében vágták ki a Kiskunsági Nemzeti Park peszéradacsi területén található két ismert viperaélőhelyet elválasztó erdősávot.

A tájidegen akác- és feketefenyő-ültetvényeket a nyolcvanas évek elején telepítették a térség magaslataira. Így nemcsak zsugorodott a viperák élőhelye, hanem megfosztották az állatokat a magasabb vízállásnál is biztonságos telelőhelytől. A szakemberek az erdők letermelését követően eltávolították a tuskókat is, hogy megelőzzék a cserjésedést. „Lassú átalakításba kezdtünk, célunk a régi tájhasználathoz, valamint a szarvasmarhákkal való legeltetéshez való visszatérés” – mondta Vajda Zoltán, a Kiskunsági Nemzeti Park természetvédelmi osztályának vezetője a programot lezáró sajtótájékoztatón.

Nem bízták kizárólag a természetre

A program másik sarokpontja egy rákosivipera-védelmi központ kialakítása volt. A természetes populációk folyamatos fogyása ugyanis előrevetítette a faj végleges eltűnésének rémképét. Egy zárttéri állomány pedig „aranytartalékként” szolgálhat a későbbiekben, valamint – amennyiben szükséges – a visszatelepítés forrásállománya lehet.

A Peszéradacs közelében létrehozott központ öt kiskunsági élőhelyről begyűjtött tíz felnőtt viperával kezdte működését négy éve, jelenleg már 161 egyedet tartanak. A mesterségesen nevelt viperák természetbe való visszabocsátására előreláthatólag 2009-ben kerül sor a nemzeti park területén található egyik élőhelyen.

“A Rákosivipera-védelmi Program rendkívül pozitív megítélést kapott hazai, de különösen nemzetközi szakmai körökben. 2007 őszén a Portóban rendezett herpetológiai világkongresszuson, ahol majd másfélszáz neves természetvédelmi és tudományos szakember vett részt, nyilvánosan megdicsérték Magyarországot, mondván, hogy végre egy ország, amelyik nem csak panaszkodik egyes fajok fogyásáról, hanem tesz is ellene valamit” — mondta el a sajtótájékoztatón Péchy Tamás, a Rákosivipera-védelmi Központ vezetője. A szakember szerint a faj jövője a program keretében tett lépéseknek köszönhetően az elkövetkező negyven évre biztosítva van.

Hamarosan Ausztriába is visszatér

A program végével azonban nem zárul le a faj védelme, sőt, európai szinten éppen most kezdődik. “Több európai ország – Románia, Horvátország, Ukrajna – kéri segítségünket az ott élő alfajok védelmére. Széleskörű együttműködés van kialakulóban a következő LIFE program kapcsán is, amelyben két magyarországi nemzeti park, a Fővárosi Állatkert, a Schönbrunni Állatkert, a Bécsi Természettudományi Múzeum és a Fertő-Hanság Nemzeti parkkal határos osztrák nemzeti park kíván velünk közösen dolgozni. Az együttműködés eredményeként, szándékaink szerint vissza fogjuk telepíteni a fajt a valamikori osztrák élőhelyére is” — tette hozzá Halpern Bálint a rákosi vipera LIFE program vezetője.

A Rákosi vipera-védelmi Központ előzetes bejelentkezéssel látogatókat is fogad.

Fotók: Vajda Zoltán

Kapcsolódó cikkünk:

  • A rákosi vipera nyomában >>

    Linkajánló:

  • A rákosi vipera program honlapja >>

  • Hozzászólások

    Hangyák, melyek bioásványból növesztenek páncélt

    Hangyák, melyek bioásványból növesztenek páncélt

    A hangyafaj egyéb szempontból, például mezőgazdasági tevékenysége miatt is érdekes.

    Jellegzetesen ívelt híd Skóciában

    Jellegzetesen ívelt híd Skóciában

    E 276 méter hosszú, jellegzetesen ívelt híd Skócia északnyugati, öblökkel szabdalt részén 1984 óta köt össze két települést (Kylesku és Kylestrome).

    Így hódították meg a mókusok a világot

    Így hódították meg a mókusok a világot

    A tudomány közel 300 mókusfélét ismer, az állatok a bolygó minden szárazföldi környezetében fellelhetőek a trópusoktól a fagyos térségekig. Vajon hogyan lettek ilyen sikeresek a rágcsálók?

    Egy kankalinfaj nem bírja a klímaváltozás tempóját

    Egy kankalinfaj nem bírja a klímaváltozás tempóját

    A bókoló kankalin fennoskandináv alfaját (Primula nutans ssp. finmarchia) vizsgálta egy svéd-finn kutatócsoport a Helsinki Egyetem vezetésével.

    Új módszerrel mutatható ki a méheket pusztító méreg

    Új módszerrel mutatható ki a méheket pusztító méreg

    A piretroidok nagyban hozzájárulnak a méhpopulációk csökkenéséhez, az anyagok észlelése azonban nem egyszerű feladat.

    National Geographic 2020. novemberi címlap

    Előfizetés

    A nyomtatott magazinra,
    12 hónapra

    9 960 Ft

    Korábbi számok

    National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlap

    Hírlevél feliratkozás

    Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

    Kövess minket