Őstatu az Andokból
Egy 18 millió éve élt, eddig ismeretlen tatuszerű állat részleges csontvázára bukkantak Észak-Chilében, az Andok magasában.
A leletre még 2004-ben találtak rá, de csupán az ősmaradvány megvizsgálása és hasonló fajokkal való összehasonlítása után jelenthették ki a tudósok, hogy új fajról van szó.
A kutatások vezetője, Darin Croft, az ohioi Case Western Reserve Egyetem munkatársa elmondta, hogy amikor a leletet begyűjtötték, még fogalmuk sem volt arról, hogy új fajra bukkantak. Majdnem teljesen ép volta miatt tudták, hogy fontos példány, de csak a más ismert fajokkal való alapos összehasonlítás után jöttek rá, mennyire szokatlan állatról van szó.
Az igencsak kacifántos Parapropalaehoplophorus septentrionalis névre keresztelt új faj egy mára már kihalt emlőscsoporthoz, az ún. gliptodonokhoz tartozik. E csoport legközelebbi rokonai a mai tatuk (övesállatok).
A tatuk páncéljában mozgathatóan kapcsolódó lemezek is találhatók, a gliptodonok páncélját viszont zömmel összeforrott lemezek alkották. Ráadásul – noha a P. septentrionalis „csupán” 90 kilogrammot nyomott – a kihalt csoport legnagyobb tagjainak tömege megközelítette a 2000 kilogrammot.
A Journal of Vertebrate Paleontology szakfolyóiratban részletezett lelet újabb névvel egészíti ki az ún. chucal faunát, azaz a Chile Salar de Surire régiójában fölfedezett hozzávetőleg 18 emlősből álló csoportot.
A kutatók szerint a most fölfedezett fajnak és más chucal emlősöknek, valamint az ottani növényi ősmaradványoknak a tanulmányozásával kapott eredmények arra utalnak, hogy Észak-Chile nyílt füves puszta volt abban az időben, amikor a P. septentrionalis azon a tájon élt. Akkoriban az Andok ottani magassága 900 méter körül lehetett, azaz csupán negyede a hegylánc mai magasságának.
„A lelőhelyünk most több mint 4400 méter magasan található a tengerszint felett, de akkoriban, amikor ezek az állatok éltek, a terület jóval alacsonyabban feküdt” – mondja a cikk társszerzője, John Flynn, a New York-i Amerikai Természettudományi Múzeum paleontológusa. – „Ez azt jelenti, hogy a chucal ősmaradványok egyedülálló bepillantást nyújtanak a magas Andok fölgyűrődésének időbeli lefolyásába és ütemébe.”