Éheznek a tengeri madárfiókák
A norvég partok mentén egyre kevesebb tengeri madár költ. A nemzetközi Seapop (Seabird Populations) kutatási program eredményei szerint a jelenség fő oka a "komoly táplálékhiány".
Rendkívül szélsőséges a Rost és Runde szigeteken költő, az alkafélék családjába tartozó lumma (Uria aalge) helyzete. A fészkelő madarak száma a szigeteken az előző évihez képest 97 illetve 73 százalékkal csökkent. A faj felkerült már a kihalástól fenyegetett madárfajok vörös listájára is.
Az egyébként igen könnyen alkalmazkodó rózsás sirály (Rhodostethia rosea) állománya hasonló csökkenést mutat. A kutatók megállapították, hogy a tengeri madarak a szokásos fiatal heringek és kapelán lazacok (Mallotus villosus) helyett az elmúlt nyáron elsősorban a nagy kígyótűhallal (Entelurus aequoreus) etették fiókáikat. Ezek a halak hosszúkás alakjuk miatt nemigen alkalmasak fiókaeleségnek, korábban csak ínséges időkben etették velük a szülőmadarak utódjaikat.
A táplálkozási szokások változásával kapcsolatban a norvég Villmarksliv című lap elgondolkodtató megállapítást tesz decemberi kiadásában. Dag Kjelsaas főszerkesztő írása szerint a norvég partok mentén hatalmas területeken végeznek szeizmikus robbantásokat kőolaj és földgáz után kutatva, ezek hangereje pedig akár a 250 decibelt is elérheti. 1995 óta egy fél-egy kilométer széles valamint mintegy hatszázezer kilométer hosszú sávban gyakorlatilag minden élet megsemmisült – állítja az írás.
A Seapop-tanulmány megerősíti a feltételezést: ugyanis azokon a madártelepeken, amelyek a fjordokhoz közel vagy azok belsejében találhatók, ahol sokkal kevesebb a robbantás, sokkal eredményesebb a költés, mint a parti fekvésűeknél.