A kanalasgém az év madara

Magyarország 1100-1300 páros fészkelő-állományával európai viszonylatban „kanalasgém-nagyhatalomnak” számít. Mind az európai, mind a hazai állomány folyamatos növekedést mutatott az elmúlt években. Ennek ellenére a populációk sérülékenyek, mert táplálkozásukat csak nagyon speciális vízmélység mellett tudják végezni.

A hazai állományt elsősorban a klímaváltozás veszélyezteti, mert sok kisebb vizünk eltűnésével, korai kiszáradásával jár. A kanalasgémeket lehet segíteni a belvizek megőrzésével, fontos fészkelőhelyeik átgondoltan végzett természetvédelmi célú árasztásával, és ezekbe a vizekbe őshonos apróhalak telepítésével, melyek táplálékul szolgálhatnak.

Mivel a faj szívesen épít fészket a nádasok kis belső tavai mellé, ilyen élőhelyeket mesterségesen, a nádarató gépek taposásával is létre lehet hozni: a Csaj-tavon és a Kolon-tavon például rendszeresen költenek ilyen letaposott részek mellett.

A halastavak madárbarát kezelése (nádasok égetésének mellőzése, fészkelésre alkalmas nádas meghagyása, madarak számára sekély vizű, apró halakban gazdag tóegység fenntartása, stb.) is segíthet abban, hogy mind a fészkelés, mind a kóborlás alatt megfelelő élőhelyet nyújtsunk a kanalasgémek számára.

A faj rendszertanilag az ibiszfélékhez tartozik, nevét kanálszerűen kiszélesedő csőréről kapta. Fehér tollazatú madár, de nászruhában begyén a tollak színe narancsosabbra vált. Nászidőszakban a tarkóról hosszú bóbita nyúlik hátra.

Nádasok, fűzbokros árterületek fészkelő madarai, gyakran más gémfajok társaságában költenek. Fészküket gallyakból, nádból építik. Általában 3 hófehér tojást tojnak, ezek lerakása között 1-2 nap telik el, de a kotlás már rögtön az első tojás megjelenésével elkezdődik. Ebből adódóan a fiókák között jelentős méretbeli különbségek lehetnek. Mindkét szülő részt vesz a kotlásban, és a fiókák nevelésében. A fiókák 3-4 hetes korukban már a fészek környékén mászkálnak, de a gémtelepről csak 7-8 hetes korukban repülnek ki.

A kanalasgémek csak olyan sekély vizekben tudnak táplálkozni, ahol a lábuk eléri az aljzatot. Táplálkozásukkor csőrüket nyitva tartják, fejükkel jobbra-balra kaszálnak. Amennyiben érzékeny csőrükhöz valami hozzáér, azonnal összezárják, és zsákmányukat lenyelik. Táplálékuk piócákból, puhatestűekből, halakból és kétéltűekből tevődik össze. Tavasszal még elsősorban a szikes vizeken táplálkoznak, de azok nyár eleji kiszáradásával átszoknak a halastavakra, ahol pont ettől az időszaktól kezdődik el a nyári, majd az őszi lehalászás. Vonulásuk során elsősorban a tengerparti lagúnákban, sólepárlókon táplálkoznak, a Szaharától délre pedig a nagyobb folyók öntésterületein fordulnak elő a Száhel-övezetben.

Jogilag a kanalasgémek fokozottan védettek, természetvédelmi értékük 500 ezer forint.

Forrás: MME >>

Kanalasgém a Nap képe rovatunkban: