Óriás ősrágcsálóra bukkantak Dél-Amerikában
A dél-amerikai tengerparton talált koponyamaradványból a kutatók arra következtetnek, hogy az állat életében több mint egy tonnát nyomhatott. Ez a monstrum az eddig ismert valaha élt legnagyobb rágcsáló.
A ma élő legmegtermettebb rágcsáló, a szintén Dél-Amerikában honos kapibara 60 kilogrammos tömegével eltörpül a rágcsálószörny mellett. Az új faj (Josephoartigasia monesi) 53 centiméteres koponyáját Uruguay déli partvidékén fedezték föl egy görgetegkőben. A kőzet kora alapján a kutatók 2–4 millió évesre becsülik a leletet, amelynek megtalálásáról a Proceedings of the Royal Society B tudományos folyóiratban számoltak be.
Az eddigi csúcstartó a mintegy 700 kilogramm tömegűre becsült Phoberomys pattersoni volt. A P. pattersonit elemző amerikai evolúcióbiológus, Inés Horovitz azonban fölhívja a figyelmet, hogy a két állat termetét eltérő módszerrel becsülték meg.
A most talált J. monesi koponyája egyértelműen nagyobb, mint a korábbi rekorderé, viszont az új fajnak eddig egyetlen más maradványát sem találták meg. Ezért a tudósoknak nem volt lehetőségük más csontok – így a végtagcsontok– hosszát megmérni, noha hagyományosan e csontokat használják az állatok méretének megbecsüléséhez.
A végtagcsontok hiányában a kutatócsoport kidolgozott egy egyenletet a koponyahossz és a testtömeg közötti összefüggés meghatározására. Ehhez a J. monesi legközelebbi 13 élő rokonának az adatait használták fel. Ennek alapján 1008 kilogrammos hozzávetőleges érték jött ki. További koponyaméret-adatokat is figyelembe véve 468 és 2586 kilogramm közé eső értékeket kaptak.
A koponya viszonylag kis őrlőfogai arra utalnak, hogy a J. monesi a Dinomyidae család tagja volt, amelynek egyetlen ma élő képviselője a pakarána. Ez a rágcsáló szintén Dél-Amerikában él, a tömege körülbelül 15 kilogramm.
A nagy- és a kisőrlők hasonlósága arra utal, hogy a bikatermetű J. monesi állkapcsa viszonylag gyenge volt, és nagyjából ugyanazon az étrenden élt, mint mai kistermetű rokona: puha növényeken és gyümölcsökön. Így hatalmas mérete ellenére valószínűleg elég békés természetű lehetett.
Kapcsolódó cikkünk:
Megvan az év madárbarát települése
A pályázók rengeteg olyan példát mutattak be, amellyel egy önkormányzat segítheti a természetvédelmet.
Tonnányi halat mentettek ki a Tisza árteréből
A halak visszakerültek a Tiszába.
Meglepő módszerekkel élik túl az állatok a telet
Egyesek elbújnak, mások összedolgoznak, de vannak, akik inkább hagyják az egészet.
A magyar mérgeskígyó nyomába eredtünk
Egy Škoda Kodiaqkal kísértük el Halpern Bálint herpetológust, aki ritka kígyónk megóvásán dolgozik.
Az etióp farkas néha méhecskének érzi magát
Az etióp farkas ragadozó, a szürke farkas rokona, ám kimondottan szereti a nektárt.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
