Az egészségünket veszélyezteti a gyógynövények kihalása

A napjainkban felírt gyógyszerek felének hatóanyagát növényekben fedezték fel és azonosították. A Botanikus Kertek Nemzetközi Szövetségének (Botanic Gardens Conservation International) napokban megjelent tanulmány szerint jelenleg mintegy 400 gyógynövény áll a kihalás szélén, ami csökkenti a betegségek újabb ellenszereinek feltárási lehetőségét. A szakértők attól tartanak, hogy amennyiben ez a trend folytatódik, számos betegség ellenszerét tartalmazó növény előbb eltűnik, minthogy az emberiség felfedezhetné.

A gyógynövények világpiaci forgalma évente több mint 60 milliárd dollárt tesz ki, és ez az érték évente hét százalékkal nő. A WWF és a TRAFFIC adatai szerint a világkereskedelmi forgalomba kerülő több mint 3000 gyógynövényfajnak a 70-80 százaléka természetes élőhelyről származik. Mivel – ellentétben a saját használatra történő gyűjtéssel – az eladásra szánt gyűjtésnél nagy mennyiségről van szó, ez egy-egy területen lévő állomány drasztikus csökkenéséhez vezethet, rosszabb esetben a kihalás szélére sodorhatja a fajt. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a Föld népességének mintegy 80 százaléka – elsősorban a fejlődő országok lakossága – valamilyen módon alkalmazza a növényi alapú hagyományos gyógyászati termékeket.

A legnagyobb veszély a harmadik világ országaiban előforduló gyógynövényekre leselkedik, ugyanis itt az élőhelyek eltűnése (pl. erdőirtás, beépítés, szennyezés) mellett a gyűjtés is nagy arányban van a jelen, hiszen a szegénység miatt sokan kényszerülnek gyógynövénygyűjtésből élni.

A rákgyógyszertől a fogyókúráig

A veszélyeztetett gyógynövények közé sorolják többek között az oregoni tiszafát (Taxus brevifolia), amely a nálunk is ismert örökzöld közönséges tiszafa rokona. Ez a faj Észak-Amerikában fordul elő. A fa kérgéből kivonható a rák elleni hatóanyag a paclitaxel. Hátránya, hogy nagyon kis mennyiségben van jelen a növényben, így egy kezeléshez szükséges drogmennyiség kinyeréséhez sok fára van szükség. Az oregoni tiszafa viszont nagyon lassan növő faj, és a kéreg lefejtése után elpusztul. Bár ma már lehetőség van termesztésből származó fákból előállítani a hatóanyagot, a faj a korábbi túlzott gyűjtés miatt a kihalás szélére került.

A Hoodia, a meténgfélék (Apocynaceae) családjába tartozó namíbiai növény étvágycsökkentő hatóanyaga miatt a fogyasztószerek gyártóinak célpontjába került, ami úgy tűnik, a vesztét jelenti.

A hagyományos kínai gyógyászatban a rák és a szívbetegségek elleni hatóanyag miatt széles körben használt liliomfafélék (Magnoliaceae) több mint kétszáz ismert fajának közel fele szintén veszélyeztetett.

A CITES (a veszélyeztetett vadon élő növény- és állatfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény) oltalma alatt álló fajok között mintegy 3300 növény szerepel, ezek között 240 gyógynövény, ebből 30-at veszélyeztet kifejezetten a gyógyászati célú kereskedelem. A szakértők szerint a veszélyeztetett fajok nemzetközi kereskedelmének szabályozása szempontjából komoly nehézséget jelent, hogy a növények általában nem a tudományos nevükön, hanem helyi vagy fantázianéven kerülnek forgalomba, így nehezen ellenőrizhető, hogy melyik növényről van szó. Sok esetben az is előfordul, hogy egy-egy növény akár több tucat különböző név alatt is forgalomba kerül.

A tanulmány szerint a megoldást a veszélyeztetett gyógynövények minél szélesebb körben történő termesztésbe vonása jelentené. Ez nem csupán megmentené a természetes élőhelyen lévő állományt, hanem hatékonyabb és nagyobb mennyiség előállítását tenné lehetővé több bevételhez juttatva a termelőket.

Bernáth Jenő, a Corvinus Egyetem Gyógy-és Aromanövény Tanszékének vezetője a National Geographic Onlinenak elmondta, hogy Európában, így Magyarországon is ma már nem a gyűjtés jelenti a legfőbb veszélyt a gyógynövényekre, hanem az élőhelyük eltűnése. „Ez alól talán két kivételt lehet megemlíteni – tette hozzá a szakértő. A szívbetegségek kezelésére alkalmas tavaszi héricset (Adonis vernalis), a gyógynövények közül az 1970-es években elsőként nyilvánították védetté, aminek valóban nagyrészt a gyűjtés miatt megcsappant állomány volt az oka. Hasonló a helyzet a 2007-ben védetté nyilvánított tavaszi kankalinnal (Primula veris) is, amelyet légúti megbetegedés kezelésére használnak.” Jelenleg mintegy 30-40 olyan védett növényünk van, amelyet valamikor gyógynövényként gyűjtöttek, de védetté nyilvánítását az élőhelyük eltűnése vagy leromlása miatt bekövetkezett állománycsökkenés tette szükségessé. A gyűjtés hazánkban és Európában leginkább a dekorációs céllal értékesítésre szánt növények esetében jelent veszélyt – tette hozzá a szakértő.