Fura kinézetű kétéltűek a kihalás peremén
Vak szalamandrák, fejükön tapogatót növesztett lábatlan kétéltűek és temetőkben lakó kísértetbékák – csak néhány példa a világ legkülönösebb és legnagyobb veszélyben lévő kétéltűire.
A londoni Zoológiai Társaság ezen a héten sorolta ezeket az állatokat a 10 legfurcsább és leginkább veszélyeztetett kétéltűfaj közé, az EDGE kétéltűek megóvására és adománygyűjtésre létrehozott kezdeményezésének részeként.
A listán lévő kétéltűek a társaság szerint leginkább rászolgálnak, hogy evolúciós szempontból különleges és globálisan veszélyeztetett, azaz „EDGE fajoknak” tekintsék őket.
„Ezek az állatok talán nem aranyosak és dédelgetni valók, de furcsa kinézetük és bizarr viselkedésük remélhetőleg a megóvásukra ösztönzi az embereket” – nyilatkozta a sajtónak Helen Meredith, az EDGE kétéltűek védelmével foglalkozó angol szakembere.
Az földöntúli megjelenésű kétéltűek mindenféle méretben előfordulnak a kínai óriásszalamandrától a Seychelles-szigeteki békáig, amely kisebb a hüvelykujjnál; vagy a minden színben pompázó tarka madagaszkári esőerdei békától a mészkőbarlangokban élő, majdnem színtelen barlangi vakgőtéig.
Bíborbéka
Meredith szerint a kínai óriásszalamandra, amelynek hossza az orrától a farkáig majdnem 1, 8 méter, vezeti a fontossági sorrendet a védelem tekintetében. Leginkább a vadászat fenyegeti: a helybeliek kampókkal fogják el a lyukban elrejtőző szalamandrát, mégpedig a bőréért, amelyet egyesek ínyencfalatnak tartanak.
A másik listavezető a bíborbéka (Nasikabatrachus sahyadrensis). A bíbor színű békát csak 2003-ban fedezték föl, mivel az év nagy részében 4 méter mélyen a föld alatt rejtőzködik.
Sagalla-féreggőte
A tízes listán két érdekes ivadékgondozású béka is szerepel: az ibériai dajkabéka és a chilei Darwin-béka. Mindkettőnél a hímre hárul az utódgondozás. A Darwin-béka például lenyeli utódait, hogy biztonságban legyenek: amikor az ebihalak fickándozni kezdenek a petékben, a hím a hanghólyagjába nyeli őket.
A tízes lista tagja még a Sagalla-féreggőte, a fokföldi kísértetbéka és a mexikói tüdőtlen szalamandra.
Ibériai dajkabéka
Természetesen nem csak ezek a fura kétéltűek szorulnak védelemre, de ezek felhívhatják a figyelmet a környezet jelentős mértékű leromlására. Néhány tudós a kétéltűekre a környezet állapotának olyan jelzőjeként tekint, mint annak idején a bányászok a bányákban tartott, veszélyt előrejelző kanárikra.
Kapcsolódó cikkünk:
Ez a hal a lábain át érzi a zsákmánya illatát
Úgy tűnik, remek evolúciós modellt jelenthet egy hal az új tulajdonságok, új szervek kialakulásának vizsgálatához.
Genetikai hegeket viselnek az elefántfókák
Az állatok vadászata miatt lecsökkent egyedszám hatásait a ma élő egyedek DNS-ében jól fel lehet ismerni, ezt a szakemberek genetikai hegeknek nevezték el.
Különleges vadászmódszert használnak a rejtélyes chilei orkák
A Csendes-óceán déli részén élő kardszárnyú delfin csoport egyedi vadászati szokásait sikerült feltárniuk chilei kutatóknak.
Az élelemhiány a vadorzók fő motivációja
A kelet-afrikai védett területeken az állatokat ugyan védik, ám az ott élő emberek számára nem biztosított a megfelelő megélhetés.
Sikeresebb a polip, ha hal társával együtt vadászik
Nem túl gyakori, hogy két teljesen különböző állatfaj közösen szerez élelmet, ezt most polipok és halak esetében figyelték meg részletesen.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
