Fölfedezték az elefántcickányok „elefántját”

A nagyjából 700 grammos, mókus nagyságú szürkepofájú elefántcickány (Rhynchocyon udzungwensis) akár 50 százalékkal is nehezebb a méretben utána következő elefántcickánynál.

Az elefántcickányok óriása

Az állatot először 2005-ben kapták lencsevégre mozgásérzékelő kamerákkal a Tanzánia középső-déli részén elterülő Udzungwa-hegységben. A fényképek alapján határozta meg Francesco Rovero, az olaszországi Trento Természettudományi Múzeumának munkatársa.

„Rögtön észrevettem, hogy valami igazán érdekesre bukkantunk” – mesélte Rovero a hírügynökségeknek, aki az utóbbi hat évet a vidék erdei állatai kutatásának szentelte. A végleges bejelentéssel azonban meg kellett várni az állat létezésének kézzelfogható megerősítését. Erre a Rovero és Galen Rathbun amerikai tudós által vezetett 2006-os expedíció során került sor.

A csapat a magasan fekvő erdő két területén követte nyomon az új emlőst, és sikerült élő egyedeket befogniuk, annak ellenére, hogy a magukkal vitt csapdák túl kicsinek bizonyultak az állat méretéhez képest. Ezért a kutatók egy helyi vadászmódszert – zsinegből készült hurokcsapdát – alkalmaztak. Négy egyedet sikerült így elfogniuk.

A szürkepofájú elefántcickány különös ismertetőjegye – a méretét leszámítva – a névadó szürke színű pofa és a far fekete alsó része. A rovarevő állat hossza a farkával együtt elérheti a 21 centimétert, és 25–50 százalékkal nehezebb az összes többi eddig ismert elefántcickánynál.

Élő kövületek

Az elefántcickányok elterjedése Kelet-Afrikára korlátozódik, és többségük erdőlakó. A talajon mozogva szerzik táplálékukat. Rovero „élő kövületeknek” nevezte a csoport tagjait, mivel a mai képviselőik alig különböznek a 35 millió éve élt ősöktől.

Az elefántcickányok neve onnan ered, hogy a korábban cickánynak vélt állatok hosszú, mozgékony arcorruk miatt némiképp emlékeztetnek az elefántokra. Érdekes módon azonban az új keletű genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy az elefántcickányok tényleg jóval közelebbi rokonságban állnak az elefántokkal, mint a valódi cickányokkal. Az úgynevezett Afrotheria emlőscsoport tagjai, amely több mint 100 millió évvel ezelőtt alakult ki Afrikában.

A tudósok ezért most azt javasolják, hogy az afrikai „sengi” nevet használják az elefántcickányok megnevezésére, ezzel is jobban elkülönítve őket az „igazi” cickányoktól.

A Journal of Zoology szakfolyóirat legújabb számában megjelent tanulmányban a tudósok rámutatnak, hogy az új fajnak feltehetően csak két populációja él az Udzungwa-hegységben, ezért rögtön föl kellene venni veszélyeztetett státusszal a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listájára.

Az elefántcickányok elég nagyok ahhoz, hogy a helyi törzsek vadászzsákmányként tekintsenek rájuk. Az új faj azonban szerencsére emberektől elég távol, egy erdei rezervátum területén él, így van remény a fennmaradására.