Konrád, Zelmira, Anzelm2021. április 21., szerda
Természet

Fölfedezték az elefántcickányok „elefántját”

2008.02.01.Admin
National Geographic Magyarország

A tudósok tegnap jelentették be, hogy Kelet-Afrika eldugott erdeiben ráakadtak az eddigi legnagyobb elefántcickány-fajra.

A nagyjából 700 grammos, mókus nagyságú szürkepofájú elefántcickány (Rhynchocyon udzungwensis) akár 50 százalékkal is nehezebb a méretben utána következő elefántcickánynál.

Az elefántcickányok óriása

Az állatot először 2005-ben kapták lencsevégre mozgásérzékelő kamerákkal a Tanzánia középső-déli részén elterülő Udzungwa-hegységben. A fényképek alapján határozta meg Francesco Rovero, az olaszországi Trento Természettudományi Múzeumának munkatársa.

„Rögtön észrevettem, hogy valami igazán érdekesre bukkantunk” – mesélte Rovero a hírügynökségeknek, aki az utóbbi hat évet a vidék erdei állatai kutatásának szentelte. A végleges bejelentéssel azonban meg kellett várni az állat létezésének kézzelfogható megerősítését. Erre a Rovero és Galen Rathbun amerikai tudós által vezetett 2006-os expedíció során került sor.

A csapat a magasan fekvő erdő két területén követte nyomon az új emlőst, és sikerült élő egyedeket befogniuk, annak ellenére, hogy a magukkal vitt csapdák túl kicsinek bizonyultak az állat méretéhez képest. Ezért a kutatók egy helyi vadászmódszert – zsinegből készült hurokcsapdát – alkalmaztak. Négy egyedet sikerült így elfogniuk.

A szürkepofájú elefántcickány különös ismertetőjegye – a méretét leszámítva – a névadó szürke színű pofa és a far fekete alsó része. A rovarevő állat hossza a farkával együtt elérheti a 21 centimétert, és 25–50 százalékkal nehezebb az összes többi eddig ismert elefántcickánynál.

Élő kövületek

Az elefántcickányok elterjedése Kelet-Afrikára korlátozódik, és többségük erdőlakó. A talajon mozogva szerzik táplálékukat. Rovero „élő kövületeknek” nevezte a csoport tagjait, mivel a mai képviselőik alig különböznek a 35 millió éve élt ősöktől.

Az elefántcickányok neve onnan ered, hogy a korábban cickánynak vélt állatok hosszú, mozgékony arcorruk miatt némiképp emlékeztetnek az elefántokra. Érdekes módon azonban az új keletű genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy az elefántcickányok tényleg jóval közelebbi rokonságban állnak az elefántokkal, mint a valódi cickányokkal. Az úgynevezett Afrotheria emlőscsoport tagjai, amely több mint 100 millió évvel ezelőtt alakult ki Afrikában.

A tudósok ezért most azt javasolják, hogy az afrikai „sengi” nevet használják az elefántcickányok megnevezésére, ezzel is jobban elkülönítve őket az „igazi” cickányoktól.

A Journal of Zoology szakfolyóirat legújabb számában megjelent tanulmányban a tudósok rámutatnak, hogy az új fajnak feltehetően csak két populációja él az Udzungwa-hegységben, ezért rögtön föl kellene venni veszélyeztetett státusszal a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listájára.

Az elefántcickányok elég nagyok ahhoz, hogy a helyi törzsek vadászzsákmányként tekintsenek rájuk. Az új faj azonban szerencsére emberektől elég távol, egy erdei rezervátum területén él, így van remény a fennmaradására.

Hozzászólások

A most költő madarak védelméért

A most költő madarak védelméért

A szaporodási és vegetációs időszakban végzett fa- és bokroskivágások súlyos természetvédelmi kockázatot jelentenek, valamint a természetvédelmi, állatvédelmi és az erdőtörvényt is sértik.

Fejjel lefelé – bravúros csuszkamutatvány

Fejjel lefelé – bravúros csuszkamutatvány

A rügyfakadás idején a legjobb kirándulni a hegy- és síkvidéki erdőkben, ilyenkor harsány zöld ruhát öltenek a cserjék, majd a fák! Ekkor hallani a csuszkák (Sitta europaea) „vi-vi-vi” kiáltását.

Egy hazánkon átvonuló halászsas

Egy hazánkon átvonuló halászsas

A madarászhelyek közül egyértelműen a legkedvesebb számomra a Káptalanfa határában elterülő Sárosfői-halastó. A tavak még 1932-ben létesültek az Eszterházy birtok részeként.

Alig maradt érintetlen szárazföld a bolygón

Alig maradt érintetlen szárazföld a bolygón

A szárazföldek nagy részére így vagy úgy, de már hatott az ember.

A Gönyűi-homokvidék hálójában

A Gönyűi-homokvidék hálójában

A Gönyüi-homokvidék egyik különleges faja a bikapók. a felvételen a csodás színekben pompázó  hím skarlát bikapók látható. 

National Geographic 2021. áprilisi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

10 560 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket