„Tengeri sárkány” maradványai az Északi-sark közelében
Egy hatalmas tengeri hüllő megkövesedett maradványaira bukkantak őslénykutatók az Északi-sark közelében fekvő Spitzbergák egyik szigetén.
A mintegy 150 millió évvel ezelőtt élt őshüllőt – negyven további lelettel együtt – 2006-ban találták azon a helyen, amelyet a kutatók a fosszíliák „kincsesbányájának” neveznek.
A jura kori szörny orrától a farka végéig mintegy 15 méter hosszú volt, a plezioszauruszok rendjébe tartozó plioszauruszok ezidáig megtalált legnagyobb képviselője.
A most megtalált őslény – amelynek közelében egy másik példányt is megleltek – mintegy 20 százalékkal nagyobb, mint a plioszauruszok korábbi legméretesebb faja, az Ausztrália közelében megtalált kronoszaurusz – állítja a kutatás vezetője, Jorn Hurum, az oslói Természettudományi Múzeum munkatársa.
„A szakirodalom adatainak tanulmányozása után most jelenthetjük ki teljes bizonyossággal, hogy megtaláltuk a legnagyobb plioszauruszt” – nyilatkozta a kutató a brit BBC-nek. Csak az úszója három méter hosszú volt. „A hét elején összeállítottuk a csontvázat, és igencsak meglepődtünk. A csontokból csak nagyon kevés hiányzik.”
A tengeri életmódot folytató plioszauruszok („uszonyos gyíkok”) egy időben éltek a dinoszauruszokkal. Könnycsepp formájú, rövid nyakú testét két pár rendkívül izmos uszonnyá módosult, propellerként használt végtagjával mozgatta. A faj képviselői félelmetes ragadozók voltak.
„Ha egy plioszaurusz állkapcsát összehasonlítjuk egy mai krokodiléval, láthatjuk, hogy az előbbi sokkal jobban alkalmas volt a harapásra. Három-négyszer annyi keresztirányú izom mozgatta a félelmetes szájat, ez azt jelenti, hogy egy nagyobb példány könnyűszerrel kettéharaphatott volna egy kisebb autót” – magyarázták a paleontológusok a BBC News-nak.
A kutatók azt tervezik, hogy még ebben az évben visszatérnek a másik példány maradványaiért az északi szigetre. A kövületek egy fekete, üledékes kőzetben rejtőznek. A hüllők halálukkor lesüllyedtek a sekély és hideg jura kori tenger fenekére, ahol befedte őket az agyag. Az oxigénben gazdag, lúgos környezet segíthette a csontok konzerválódását.