Csikóhalak élnek a Temzében
A londoni állatkert szakemberei egy ritka, veszélyeztetett csikóhalfajt fedeztek fel a Temzében. A rövidorrú csikóhal leginkább a Kanári-szigetek és az Olaszország környéki vizekben él.
A londoni állatkert szakértői egy másfél éve tartó monitorozás során fedezték fel a fajt a Temze londoni szakaszán. A felfedezés egyrészt azért érdekes, mert a rövidorrú csikóhal (Hippocampus hippocampus) védett, ritka faj, másrészt elsősorban a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán folyótorkolati, illetve tengerifűben gazdag szakaszain fordul elő. A szakértők szerint a Temzében való felbukkanása újabb jele annak, hogy javul a folyó vízminősége.
„Ezekre a különös állatokra az elmúlt 18 hónap során tartott monitorozás alatt több helyen is rábukkantunk. Jelenlétük azt bizonyítja, hogy a folyó biodiverzitás szempontjából egyre jobb élőhellyé válik” – nyilatkozta Alison Shaw, a londoni állatkert szakértője a BBC News hírportálnak. Egyelőre nem tudni, hogyan és mikor kerültek a folyóba ezek az állatok.
A londoni állatkert több mint tíz éve vesz részt a nemzetközi csikóhal-védelmi programban. A csikóhalakat ugyanis a tengeri halászat valamint a kereskedelem erősen veszélyezteti (ugyanis afrodiziákumnak tartják őket). Számos fajuk – többek között a rövidorrú csikóhal is – már felkerült az IUCN veszélyeztetett fajokat tartalmazó vörös listájára. A csikóhalak trópusi és mérsékelt övi tengerek partmenti szakaszain, korallzátonyokon, mangrove erdőkben fordulnak elő. Méretük 15 és 35 centiméter között mozog.
A csikóhalfajok számát jelenleg 34 és 120 közöttire becsülik – a pontos számot azért övezi bizonytalanság, mert ezek az állatok gyakran változtatják színüket, mintázatukat, így pusztán megfigyelés alapján nehéz elkülöníteni őket.
A londoni állatkert akváriumában él rövidorrú csikóhal. A kutatók itt (is) tanulmányozzák az állat viselkedését, hogy ezzel is segítsék a faj védelmét természetes élőhelyén. Jelenleg ugyanis nagyon kevés információ áll rendelkezésre a csikóhalakról, a rövidorrú csikóhalra pedig ez fokozottan érvényes.
Kapcsolódó cikkeink:
Telelő bajszos sármányok
A téli időszakban évről-évre megjelennek a Tapolcai-medencében és a Keszthelyi-hegységben a bajszos sármányok (Emberiza cia).
Bársonyatkák, a szinte láthatatlan segítők
Alapos megfigyelés (és jó látás, vagy egy jó nagyító) révén gyakran vehetünk észre ízeltlábúakon egészen apró piros pontocskákat, amelyekről ránézésre se nehéz megállapítani, hogy nem az adott állat részei. Ezek olyan élősködő atkák, amelyek az adott rovar vagy pók testnedveit szívogatják. Az apróságok általában valamilyen bársonyatka (más néven bíboratka) fiatal egyedei, úgynevezett nimfák. Ha sikerül olyan nagyításban megfigyelni őket, hogy a lábaikat megszámláljuk, akkor ez alapján el tudjuk dönteni egy atkáról, hogy felnőtt egyed vagy nimfa van-e előttünk: a kifejlett állat 8 lábbal rendelkezik, a fiataloknak viszont csak 6 jutott.
Szarvasbőgés és az őszi látnivalók a börzsönyi kéken
A szarvasok párzási időszaka a Börzsönyben később kezdődik, és tovább is tart, mint Gemencen. Kisinócon volt szerencsénk megfigyelni őket, és számos az Országos Kéktúra útvonalát övező érdekességet.
Így találja meg a hó alatt a zsákmányát a bagoly
A szakállas bagoly (Strix nebulosa) az északi félteke sarkvidék körüli területein elterjedt, igen nagy termetű bagolyfaj, amely képes a hó alatt megbúvó zsákmányt is észrevenni és elfogni.
Budapesti hajdani növényritkaságok
Fővárosunkban és környékét már a 1700-as évek közepén is neves botanikusok kutattak, gyűjtöttek, így például Winterl Jakab (1739-1809), és Sadler József (1791-1849).
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
