Nő a DDT-veszély a sarkvidéki jég olvadása miatt

Kutatók az Antarktiszon, az Adélie pingvinek zsírjának és tojásainak vizsgálata során kimutatták, hogy a DDT mennyisége – a rovarirtó szer több évtizedes széleskörű betiltása ellenére – nem csökkent, hanem állandósult az állatok szervezetében.

A második világháború után világszerte rohamosan elterjedt DDT használatát már az 1970-80-as években számos országban betiltották vagy korlátozták, ugyanis a kezdetben csodaszerként üdvözölt rovarirtóról időközben kiderült, hogy rákkeltő hatású, valamint súlyos szaporodási rendellenességet okoz. Madaraknál például gátolja a kalcium-megkötést, ami azt eredményezi, hogy vékonyabb és sérülékenyebb lesz a tojáshéj.

Mivel ez a vegyszer a legtöbb országban már mintegy 3-4 évtizede nincs használatban, a tudósok azt remélték, hogy az állatokban kisebb mennyiségű szermaradványt találnak. „Meglepődve tapasztaltuk, hogy a pingvinek zsírszövetében lévő DDT mennyisége nem csökkent, hanem stabilizálódott” – mondta Heidi Geisz, a Virginia Tengerkutató Intézet (Virginia Institute of Marine Science) munkatársa, aki kutatócsoportjával újjonan végzett vizsgálatok adatait vetette össze korábbi mérésekkel. A kutatók szerint ennek az lehet a magyarázata, hogy „új DDT-forrás” jelent meg, vagyis a vizsgált pingvinek a táplálékláncon keresztül ma is felveszik ezt az anyagot.

Mivel az Adélie pingvinek vándorlásuk során nem hagyják el az Antarktiszt, a szennyezés forrásának helyben kell lennie. A kutatók először azt feltételezték, hogy a DDT Afrikából származik, ugyanis több afrikai országban ma újra ezt használják a maláriát okozó szunyogok elleni védekezésül. A DDT könnyen a levegőbe kerül, és a légáramlatokkal nagy távolságokra, így a sarkvidékre is eljut, ahol a lehulló csapadékkal együtt kiválik, és felhalmozódik a jégben. Miután a kutatók megvizsgálták a légkör és a felszínen lévő hó DDT-tartalmát, annak alacsony koncentrációja miatt arra a következtetésre jutottak, hogy az állatokba került vegyszer nem a jelenlegi DDT használatból származik. További vizsgálatok viszont rámutattak, hogy az olvadékvizek DDT koncentrációja jelentősen magasabb, mint a felszíni hóé vagy a levegőé.

A szakértők szerint a hetvenes években világszerte nagy mennyiségben használt vegyszer a déli sarkvidékre is eljutott, és ott felhalmozódott a jégtakaróban. A jelenlegi gyors ütemű olvadás miatt, valószínűleg ezek a vegyszerek most kioldódnak, és bekerülnek a táplálékláncba.

A jégből kiolvadó DDT mennyisége évi 1-4 kilogramm, ami viszont nem elég a jelenleg a tengeri madaraknál tapasztalt nagyszámú megbetegedés alátámasztásához. Így egyelőre bizonytalan, hogy valóban a jégben raktározódó DDT kiolvadása okozza az állatokban jelenleg is magas DDT-koncentrációt, vagy ehhez hozzájárul olyan távoli területekről érkező szennyezőanyag is, ahol jelenleg is használják ezt a rovarirtó szert. Birgit Braune, a kanadai környezetvédelmi hivatal munkatársa szerint, a kutatók által bemutatott eredmény abból is adódhatnak, hogy a korábbi mérések más módszerekkel történtek, mint a jelenlegi. Geisz a továbbiakban más vegyszerek jelenlétét is kívánja majd vizsgálni az Adélie pingvinekben, összevetve az adatokat a térségben élő költözőmadarakéval – írja a National Geographic News.

Kapcsolódó cikkünk: