A „békamandra” lehet a hiányzó láncszem
Egy új ősmaradvány arra utal, hogy a mai Texas területén lévő tavakban egy olyan békaszerű, de vaskos farkú élőlény élt úgy 290 millió éve, amely átmenetet alkothatott a farkatlan és a farkos kétéltűek között.
Még 1995-ben találtak egy kétéltűpéldányt az egyik texasi ősmaradvány-lelőhelyen, de csak nemrégiben vizsgálták meg a paleontológusok, és írták le új fajként. A faj a Gerobatrachus hottoni nevet kapta fölfedezője, Nicholas Hotton, a Smithsonian Intézet paleontológusa nyomán. Az élőlény átmeneti kétéltű, a békákra és a szalamandrákra jellemző tulajdonságokkal is bír.
„Ez a kétéltű annak a pontnak a közeléből származik, ahol a békák és a szalamandrák elváltak egymástól” – nyilatkozta a nemzetközi hírügynökségeknek a kutatás vezetője, Jason Anderson, a kanadai Calgary Egyetem paleontológusa. – „Ez egyfajta korai békamandra.”
A Nature folyóirat e heti számában részletezett fölfedezés alátámasztja azt az elképzelést, mely szerint a békák és a szalamandrák egy ősi kétéltűcsoportból (Temnospondyli) fejlődtek ki az evolúció folyamán.
A Gerobatrachusnak – a mai szalamandrákhoz hasonlóan – két összeforrt csontja volt a bokájában. Másrészt viszont a mai békákhoz hasonlóan nagy dobhártyával rendelkezett, ami valószínűleg a nemi partner hívóhangjaira volt érzékeny.
Ugrálás helyett ez a kétéltű minden valószínűség szerint mászott a szárazföldön és úszott a vízben. A kétéltűek evolúciós történetében a békák ugráló helyváltoztatása csak a jurában vagy a krétában jelent meg. Az első kétségtelenül ugráló béka ősmaradványa a triászból származik, a 248–206 millió évvel ezelőtti időszakból.
Noha olyan üledékből került elő, ahol sok halkövület feküdt, Anderson szerint valószínűleg egyaránt otthon érezte magát a szárazon és a vízben. Az ősmaradvány szájában számos apró fog ül, amely a mai kétéltűekben is megfigyelhető, és segíti a zsákmány megragadását. Az új faj hossza a fejétől a farkáig kevesebb mint 12 cm.
„Az új adatok alapján készített legjobb becsléseink szerint a békák és a szalamandrák nagyjából 240–275 millió éve különültek el egymástól, időben sokkal közelebb, mint azt a korábbi molekuláris adatok sugallták” – nyilatkozta a kutatócsoport egyik tagja, Robert Reisz, a missassaugai Torontói Egyetemről.