Fotó: Az Arab-félsziget első dinónyomai

A szauropodák vagy „gyíklábúak” a Föld történetének valaha élt legnagyobb szárazföldi állatai, négy lábon járó növényevők voltak. Súlyos törzsükből hosszú nyak eredt, amely kis fejben végződött. Zsiráfnyakuk jóvoltából elérték a magas fák legízletesebb felső leveleit is. Pecekforma elülső fogaikat gereblyeként használva szedték össze a leveleket az ágakról, majd tompa végű hátsó fogaikkal őrölték péppé. 225 millió évvel ezelőtt jelentek meg bolygónkon, s 65 millió évvel ezelőtt tűntek el a Föld színéről.

„A legjobb az a dologban, hogy többé-kevésbé kitöltöttünk egy fehér foltot a dinoszauruszok térképén” – nyilatkozta a sajtónak Anne Schulp, a Maastrichti Egyetem paleontológusa, aki a PLoS ONE, a Public Library of Science (PLoS) nonprofit szervezet internetes tudományos folyóiratában számolt be szerdán a felfedezésről. Tíz évvel ezelőttig az Arab-félszigeten még dinoszauruszcsontok sem kerültek elő, ám most végre sikerült felfedezni dinók lábnyomait.

2, 5 méteres lépésekkel haladva

A 150 millió évesre becsült lábnyomok tanúsága szerint a dinoszauruszok egyenletes sebességgel haladtak a folyóparton, feltehetően élelem után kutatva. A lábnyomok mérete 43 és 70 centiméter között ingadozik, s az állatok hatalmas, 2, 5 méteres lépésekkel haladtak előre.

A kutatók először egy hatalmas ornithopoda – két lábon járó növényevő dinoszaurusz – nyomaira bukkantak, majd később leltek rá a szauropodacsorda nyomára.

Anne Shulp és jemeni kollégája elemezte az egyik lábnyomon az ujjak alakját és megmérte ezeknek egymáshoz viszonyított szögét, s így azonosította a két lábon járó lényt, mint ornithopodát. A továbbiakban a lábnyomok méretét, alakját, s a köztük lévő távolság alapján határozták meg az állatok súlyát, haladási sebességét, valamint a szauropodacsorda egyéb jellemzőit.

A csordát összesen 11 – kisebb és nagyobb dinoszaurusz alkotta. A lépéshossz és a lábnyomok sajátossága alapján megállapítható, hogy a fiatalok kissé gyorsabban lépdeltek, az idősebbek pedig egy kicsit lassabban, megfontoltabban, a csorda viszont egyenletesen haladt, ami a kutató szerint érdekes tanúságokkal szolgálhat a szauropodák „szociális” viselkedéséről.

„Ki szeretnénk deríteni, hogy mikor és hol élhettek ezek a dinoszauruszok, s arra is kíváncsiak vagyunk, hogy eloszlásuk hogyan változott az idők folyamán, miért váltotta egyik faj a másikat, vagy miért vándoroltak egyik helyről a másikra” – nyilatkozta Anne Schulp jövőbeli terveikről.