Képzeletbeli szuperhősök után itt a valódi szuperbéka
Egy új tanulmány szerint egyes afrikai békák különleges fegyverrel rendelkeznek. Éles, karomszerű csontok rejtőznek az ujjhegyük bőre alatt, amelyek veszély esetén a bőrt átszúrva ugranak elő.
A képregényből készített X-men című fantasztikus film Farkas nevű hőse harc előtt éles pengéket pattint ki a kezéből. Nem sokan gondolták, hogy ilyen „természetfeletti” képességű lény a valóságban is létezik. Pedig az Arthroleptidae családba tartozó néhány afrikai békafaj meghökkentően hasonló védekezési módot fejlesztett ki az evolúció folyamán.
A tudósok már több mint száz éve megfigyelték ezeket a rejtélyes, hegyes csontos függelékeket az Arthroleptidae békacsalád múzeumi példányain, de elképzelni sem tudták, mire jók. Többen azt hitték, hogy a kinövések a konzerválási folyamat műtermékei.
David Blackburn, a Harvard Egyetem biológusa elhatározta, utánajár a rejtélynek. Erre az is ösztönözte, hogy sokszor sértették föl a kezét a kétéltűek, miközben terepi kutatómunkát végzett Kamerunban. „A békák veszélyt érezve rugdalózni kezdenek, és karmaikkal összekaristolják az ember bőrét” – meséli a kutató.
A kameruni kormány szigorú szabályozása megtiltja élő állatok kivitelét az országból, ezért Blackburn és munkatársai kénytelenek voltak tartósított múzeumi példányokon végezni a tanulmányaikat. Az alapos vizsgálatok folyamán észrevették, hogy a mások által is látott, karomszerű ujjcsont mellett még egy apró csontdarabka is beágyazódott az ujj szövetébe, közvetlenül a béka ujjhegye mögött.
Nyugalmi állapotban mindegyik karmot erős kollagénszálak rögzítenek a csontgöbhöz, de amikor a békát megfogják – mint azt Blackburn a saját bőrén is tapasztalhatta – vagy más támadás éri, akkor a kétéltű elpattintja a karom és a csontgöb közötti összeköttetést, és átnyomja a hegyes csontot a bőrön.
Ez a bizarr csontképződmény csak az Arthroleptidae család 12 fajában található meg. Egyelőre rejtély, miért fejlődött ki a család néhány tagjában ez a különös védekezési mód. A tudósok azonban úgy vélik, hogy – hála a kétéltűek bámulatos regenerációs képességének – az így keletkezett sérülés hamar begyógyul, akárcsak a képzelet szülte Farkas esetében, így az állatoknak nem jelent különösebb hátrányt az öncsonkítás.