Sikertörténet az ausztráliai Nagy-korallzátonyon

A James Cook Egyetem tengerbiológusa, Garry Russ és csapata különböző korallsügér-fajok populációit vizsgálta az ausztráliai Nagy-korallzátony védelmi övezeteiben 2004 és 2006 között. Az eredmény: ez alatt a rövid idő alatt is 31-75 százalékkal nőtt a halállomány.

2004-ben a Nagy-korallzátony Tengeri Parkban érvényes szigorú halászati tilalmat a korallzátony egyharmadára kiterjesztették, létrehozva ezzel a tengeri védett területek világszerte legnagyobb hálózatát. A kutatók meg is lepődtek a gyors felépülésen, a partközeli korallzátonyoknál a halállomány-sűrűség egyes esetekben 75 százalékkal is megnőtt, és a parttól távolabb eső részeken is hasonló tendencia mutatkozott. A korallzátony továbbra is halászható területein azonban alig, vagy egyáltalán nem szaporodtak az állományok.

„Az eredmények eléggé meggyőzőek, hiszen nagy területet tanulmányoztunk – 56 korallzátonyt ezer négyzetkilométeren” – vélekedett Peter Doherty, az AIMS kutatásvezetője.

„Kutatási eredményeink bizonyítékul szolgálnak arra, hogy az élővilág védelmében hozott kockázatos politikai döntések igenis meghozhatják eredményüket” – tette hozzá Russ, a tanulmány vezetője.