Európa egyik legnagyobb úszólápja található a Ráckevei-Dunán

A Ráckevei (Soroksári)-Dunán (R/S/D) már régóta a legfőbb gondot a nem megfelelő minőségű és mennyiségű víz jelenti. A dél-pesti szennyvíztelepről bevezetett tisztított szennyvíz, valamint a part menti települések jórészt csatornázatlan üdülőterületeiről érkező tisztítatlan szennyvíz komoly terhelést jelent a folyónak. A víz jelenleg csak Szigetszentmártontól lefelé alkalmas fürdésre, de a bakteriális szennyezettség helyenként időben és térben is igen magas. Az elmúlt években, a kisvizes időszakban többször is kialakult vízminőségi haváriához közeli állapot.

A Ráckevei-Dunán már korábban is történtek kisebb-nagyobb beavatkozások, többek között kotrás vagy a Duna-ágat lezáró nagyműtárgyak részleges felújítása, de komplex, az egész ágra kiterjedő vízminőség-védelmi és vízkészlet-gazdálkodási beavatkozásra még nem került sor. A jövőre induló, 35 milliárd forint értékű beruházás az EU Víz Keret Irányelven belül, európai uniós támogatással valósul meg.

Számos védett növény- és állatfaj található itt

A rossz vízminőség az élővilág szempontjából is kedvezőtlen, pedig nem akármilyen természeti értékeket rejt ez a folyószakasz. Nehezen hihető, hogy éppen a kétmilliós fővárosi agglomeráció határában, a legnagyobb folyónkon található Európa második legkiterjedtebb úszólápja. „A Dunavarsány, Szigetcsép, Szigetszentmiklós és Taksony térségében húzódó, összesen 700 hektár kiterjedésű úszóláp Európában a második helyen áll. Méretét tekintve csupán a Rhône-delta hasonló képződménye előzi meg. Az úszólápok vízminőségvédelmi szempontból nagyon fontosak, ugyanis habár felveszik a vízből a tápanyagot, nem juttatják azt vissza, hanem tőzeg formájában elraktározzák.

„Ezek a különleges, szigetszerű képződmények egyúttal ritka, védett növényfajok élőhelyei is. Megtalálható itt számos orchideaféle vagy tőzegmohafaj, de olyan ritka és védett madárfajoknak is menedéket nyújt, mint a szürke- és a törpegém, bölömbika, pettyes- és kis vízicsibe, cigányréce; a halak közül a réti csík, vagy a lápi póc érdemel említést” – sorolja a természeti értékeket Papanek László, a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság osztályvezető-helyettese.

Hatmillió köbméter iszapot távolítanak el a mederből

A beruházásnak négy fő eleme lesz: iszapkotrás; a Duna-ágat közvetlenül terhelő szennyezőanyag kivezetése a part menti települések üdülőterületeinek teljes körű csatornázásával; a Délpesti Szennyvíztisztító Telep tisztított szennyvizének átvezetése a Csepel-szigeten keresztül a Nagy-Dunába; a rendszer vízforgalmát biztosító (Kvassay-zsilip, Tassi-zsilip) rendbehozatala, hogy azok az egész év során alkalmasak legyenek a megfelelő vízszint és vízforgalom biztosítására.

A Ráckevei-Dunán az egyik legfőbb gondot jelenleg a meder feliszapolódása okozza. A túlzott mennyiségű iszap negatívan befolyásolja a vízminőséget, végső soron csökkenti a víz oxigéntartalmát, ami az élővilág szempontjából igen kedvezőtlen. Ugyanakkor a meder térfogatának csökkenése rontja a mellékágak vízellátását, vízminőségét is.

A tervek szerint, mintegy 6-7 millió köbméter iszapot kotornának ki a Ráckevei-Dunaágból. A kotrást a parttól 10-15 méterre kezdik, hogy megőrizzék a víztisztító funkciót is betöltő part menti nádasokat, a valóban értékes víznövényzetet. A kitermelt iszapot ideiglenesen a part közelében fogják deponálni. A szárítás során a mintegy felére zsugorodott iszap később termőföld javítására, kommunális és építési hulladéklerakók, tájsebek rekultiválására használható.

A főágba vezetik át a tisztított szennyvizet

A vízminőség romlásához nagymértékben hozzájárul az is, hogy a part menti települések üdülőingatlanjainak jelentős része nincs rákötve csatornahálózatra. A nem megfelelően kiépített emésztőgödrök közvetetten terhelik a folyót. Ezenkívül vannak olyan – csak hajóval megközelíthető – szigetek, amelyeken még lehetőség sincs az emésztőgödrök szippantására, így „egyetlen megoldás” kínálkozik: a nem megfelelően szigetelt emésztőgödör kialakítása.

A tisztítatlan szennyvíz mellett a Duna-ág jelenleg a Délpesti Szennyvíztisztító Telep tisztított szennyvizének befogadója is, ami kisvizes időszak, azaz a nem kellő mértékű dunai tápvíz esetén jelent nagyobb gondot, hiszen ekkor nem biztosított a szükséges hígítási arány. A tervek szerint 2013-ra a Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. által működtetett szennyvíztisztító vizét egy csővezetéken keresztül a főágba juttatják, a Csepel-sziget Budafok felőli oldalára. Ezzel az átvezetéssel becslések szerint mintegy ötezer tonna/év szennyezőanyagtól mentesülne a Ráckevei-Duna.

Szigetcsép

A Csepel-sziget északi végében épülő új szennyvíztisztító (2010-re ígért) befejezésével a tervek szerint a Dunába és a Kvassay-zsilipen keresztül a Ráckevei-Dunába kerülő fővárosi szennyvíz mintegy 90 százaléka megtisztul, szemben a mostani 51 százalékkal. Míg jelenleg legfeljebb Szigetszentmártontól lefelé alkalmas a víz fürdőzésre, a vízminőségvédelmi beruházások révén 2013-tól várhatóan már Szigetszentmiklóstól lefelé, vagyis a folyóág mintegy kétharmadán lehet fürdeni.

Állóvízszerű körülmények jellemzők a Kis-Duna-ágra

A kisebbik Duna-ág problémáit gyarapítja a nem megfelelő vízmozgás. Míg a Ráckevei-Dunán a felső és az alsó torkolat között 30 centiméter a vízszintkülönbség, ugyanezen a szakaszon a Nagy-Dunán ez az érték már 4, 5 méter, ezért az előbbiben állóvízszerű körülmények uralkodnak. Az R/S/D-be folyamatosan táplálnak be vizet a Kvassay-zsilipen keresztül.

A dunai árvizes időszak jelenti a Ráckevei-Duna egyik üzemirányítási problémáját, hiszen ekkor, az alacsonyabb vízszintű Ráckevei-Dunából nem lehet leengedni a vizet a Tassi-zsilipnél, éppen ezért ilyenkor felülről nincs vízbetáplálás, így még inkább állóvízzé alakul a kisebbik Duna-ág. „Például 2002-ben egy ilyen helyzet és a folyamatos szennyvízterhelés felhígításának hiánya miatt viszonylag jelentős halpusztulás következett be. Ezért szükséges a projektben szereplő tassi vízleeresztő műtárgy újjáépítése olyan módon, hogy minden körülmények között biztonságosan üzemeltethető legyen” – tette hozzá Papanek László.

A főág időnkénti magas vízállása nemcsak közvetlenül a Ráckevei-Dunán okoz problémát, hanem a környező alacsonyan fekvő, belvizes területeken is. A Ráckevei-Duna egyik funkciója ugyanis többek között a belvíz elvezetése. „Ha belvizes időszakban a főágban alacsony a vízszint, a Ráckevei-Duna vízét is le lehet engedni a Tassi-zsilipnél, ezért ilyenkor megoldható, hogy gravitációsan vezessék le a belvizes területek vizét a Ráckevei-Dunába. Viszont ha a főmederben magas a vízszint, a Ráckevei-Duna medre is hamar telítődik, a magas vízállás miatt pedig csak időben elnyújtva, ráadásul szivattyúzással lehet levezetni a környező területekről a belvizet” – sorolja a problémákat a szakértő.

Vizisikló

A Ráckevei-Duna a belvízelvezetés mellett rendkívül jelentős öntözővíz-ellátó funkcióval is bír. A Duna-Tisza-csatorna, a dömsödi I. Árapasztó-csatorna, valamint a Tass és Baja között futó Kiskunsági Öntöző-főcsatorna innen kapja a vizét. Éppen ezért fontos szempont, hogy öntözési idényben elegendő víz álljon rendelkezésre a mederben.

A főváros új rekreációs övezetévé válhat

Mindemellett szintén nem elhanyagolható szempont a folyóág üdülési, rekreációs funkciójának erősítése. „Annak ellenére, hogy egy kétmilliós város agglomerációs övezetéről van szó, a lehetőségek messze nem kihasználtak. Jelenleg három evezőspálya található itt, ebből egy a dunavarsányi olimpiai felkészítő tábor pályája. Szükség van ezek korszerűsítésére, hogy alkalmassá váljanak nagyobb versenyek megrendezésére is” – mondta a vízügyi szakember.

A hajóforgalom korlátozott mértékű felélénkítése szintén a célok között szerepel. Ugyanis a rendszeres hajóforgalom a nyolcvanas évek végén megszűnt, jelenleg legfeljebb csak a hétvégén, alkalmanként közlekednek hajók Budapest és Ráckeve között. A vízisport és a turizmus megélénküléséhez arra is szükség van, hogy nagyobb partszakasz váljon a nagyközönség számára szabadon hozzáférhetővé. A turisztikai szolgáltatóegységek (vendéglátóhelyek, szálláshelyek, fürdők) jelenlegi kínálata és színvonala is további fejlesztésre szorul.

A vízi sport mellett a horgászok igényeit sem lehet szem elől téveszteni. A Ráckevei-Duna hazánk egyik legintenzívebben halasított vize. Az állandó területi joggal rendelkező horgászok száma a térségben eléri a 28 ezret. „A revitalizáció során nagyon fontos, hogy megtaláljuk az összhangot a különböző funkciók között. Vagyis amellett, hogy ez a fővárosközeli Duna-ág jelentős rekreációs funkciót töltene be, figyelembe kell venni az öntözővíz-ellátási és belvíz-elvezetési lehetőségeket is úgy, hogy mindez ne menjen a természeti értékek rovására” – hangsúlyozta Papanek László.

Czuczor-szigeti mellékág

A Ráckevei-Duna ma ismert formája az 1910 és 1926 között zajló folyószabályozás révén alakult ki. A korábbi évszázadok során a várost pusztító nagy árvizek legfőbb oka a Csepel-sziget felett kiszélesedő, zátonyokkal tarkított sekély Duna-ág volt. Ez a folyószakasz ugyanis jégzajláskor kedvezett a jégdugók kialakulásának, a jégdugók mögött feltorlódó víz, pedig hamar elöntötte a várost. A folyószabályozáshoz a döntő lökést az 1838-as nagy árvíz adta meg, de még ezután is csak hosszas huzavona után került sor tényleges beavatkozásra. A Ráckevei (Soroksári)-Duna-ágat 1873-ban zárták le felülről, a Gubacsi híd magasságában. Ezzel egy időben rendezték a Nagy-Duna medrét, így az alkalmassá vált a teljes dunai vízhozam levezetésére. Ez még nem jelentett teljes megoldást a problémára, mert a nagyobb árvizek alulról elöntötték a lezárt Ráckevei-Duna menti területeket. 1910-ben megkezdődött a teljes szakasz rendezése: megépült a felső beeresztő zsilip, amelyet az 1950-es években átalakítottak; ekkor jött létre a ma is látható Kvassay-zsilip. A Duna-ágat alulról lezáró leeresztő- és hajózsilip valamint erőmű a két világháború között épült meg Tassnál, de az 1956-os jeges árvíz erősen megrongálta, azóta csak a hajózsilip látja el az összes funkciót.

Fotó: Papanek László (2, 4), Szelényi Gábor(1, 3)

A következő hetekben a National Geographic Online és a FigyelőNet egy-egy magyarországi folyóról, tóról készít sorozatot Vizes hetek címmel: bemutatjuk vizeink állapotát, a rájuk leselkedő veszélyeket, tervezzük jövőjüket.

Kapcsolódó cikkeink: