Vércsefigyelő

A magyarországi kékvércse-populáció Európa egyik legnagyobb állománya. De az élettér pusztulása miatt náluk is veszélybe került szaporodásuk. Az MMA most erről a fajról gyűjt információkat.
A kék vércse térségünk egyetlen telepesen fészkelő ragadozómadara. Mint az összes többi sólyomféle, a kék vércse sem épít fészket. Telepei ezért csak a vetésivarjú-kolóniákban tudnak kialakulni. A magyarországi vetésivarjú-állomány az utóbbi évtizedben a túlhajszolt gyérítés eredményeként drasztikusan lecsökkent. 2000-re a varjú állománya már annyira megfogyatkozott, hogy az súlyosan veszélyezteti a kékvércse-populáció fennmaradását is. Napjainkban a kék vércse hazai állományának már csak az egyharmada fészkel telepesen, a többi egyesével, elsősorban dolmányosvarjú- és szarkafészkekben költ. A telepen fészkelő párok költési sikeressége lényegesen nagyobb, mint a telepen kívülieké.
Kékvércséket mérnek a Magyar Madártani Egyesület munkatársai és az önkéntesek
A Magyar Madártani Egyesület (MME) és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága négyéve EU programban dolgozik a kékvércsék (Falco vespertinus) védelmén. Az Egyek-Pusztakócsi mocsaraknál közel 350 fiókát adatolnak és gyűrűznek.
A vércsevédelem Magyarországnak kiemelkedő feladata, mivel a faj európai állományának jelentős része nálunk él. A legfontosabb teendők a következők: a vetési varjak telepeinek megőrzése, az elektromos tartóoszlopok szigetelése, az alföldi facsoportok fenntartása és újak telepítése, a telepek közelében lévő legelők megőrzése, mesterséges fészektelepek kialakítása.
Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
MTI Fotó: Oláh Tibor