Bátor szülőpár az állatkerti koronásdarvaknál

Szépen fejlődnek a koronásdaru fiókák a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A július 3-án kikelt „trónörökösök” sokat nőttek az elmúlt hetekben. Papi és Mami, a gondos szülőpár mindenben gondoskodnak a fiókákról: nemcsak arra tanítják meg őket, hogy mit lehet megenni és mit nem, hanem még meg is védik őket, ha veszélyesnek ítélik a helyzetet.

Az Állatkert koronásdarvai egy olyan röpdében laknak, amelyet több más madárfaj képviselőivel, köztük fakókeselyűvel, bukázó sassal, fekete hattyúkkal és számos kisebb vízimadárral osztanak meg. Ezek az állatok jól összeszoktak már, így együtt tartásuk minden különösebb gond nélkül megvalósítható. Előfordul azonban, hogy a koronásdaru szülők, Mami és Papi úgy találják, az afrikai bukázó sas a kelleténél közelebb van a fiókáikhoz. Habár a bukázó sas egy tekintélyt parancsoló ragadozó madár, a koronásdarvak pedig életmódjuk szerint inkább gázlómadaraknak számítanak, a magabiztos szülők ellentmondást nem tűrve zavarják el a bukázó sast, ha ezt szükségesnek látják.

Az Állatkert kifejezett törekvése, hogy ahol erre lehetőség van, több fajt tartsanak együtt. Nyilvánvaló, hogy ez nem minden állatnál valósítható meg, de ahol szakmailag lehetséges, mindig több, általában a szabad természetben is egymás közelségében élő fajt igyekeznek együtt tartani. Ez az állatok számára is egészségesebb így, ébren tartja természetes viselkedésüket, ráadásul a vegyesfajú állatbemutatók a közönség számára is hívebben mutatják be az élővilág egyes képviselői közötti ökológiai kapcsolatokat.

Miféle állat a koronásdaru?

A szürkenyakú koronásdaru (Balearica regulorum gibbericeps) Kelet- és Dél-Afrika nyílt, szavannás területeinek lakója. Különösen folyók, vagy nagyobb állóvizek közelében érzi otthon magát. Nappal aktív. Alapvetően párban, vagy kisebb családi közösségekben él, de időnként előfordul, hogy egy táplálékban gazdagabb területen 80-100 madár is csoportosul. Tápláléka különféle növényekből, magvakból, valamint rovarokból, férgekből, apróbb halakból, békákból, kígyókból áll. Testfelépítését tekintve igen ősinek számít, és mivel az elmúlt 40 millió évben alig változott, „élő kövületként” tartják számon. A tojók általában 1-3 tojást raknak, amelyekből egy hónap elteltével kelnek ki a fiókák. A felnőtt madarak akár 25 évig is élhetnek.

Forrás: Fővárosi Állat- és Növénykert