Megvan a hiányzó láncszem a mamutok evolúciójához

A sztyeppei mamutnak eddig elsősorban fogmaradványait sikerült feltárni egymástól távoli, elszigetelt helyeken. Az eddigi legépebb sztyeppei mamutleletet a nagy-britanniai Norfolkban tárták fel: megvolt az állkapcsa és a fogai, de a koponya többi része hiányzott. Szakértők szerint ez gyakori az ilyen leleteknél. A mostani franciaországi feltárás viszont kiemelkedő jelentőségű abban a tekintetben, hogy a mamutkoponya meglepően ép állapotban van.

A koponyára tulajdonképpen egy régi lelet nyomán bukkantak rá Auvergne régióban. Még 1986-ban egy vízvezeték építése során két mamut zápfog került elő a területen. Frederic Lacombat, a mostani feltárás egyik vezetője feljegyezte a leletek helyét, így most elkezdhették a fogakhoz tartozó koponya keresését, és mint kiderült sikerrel. A kutatócsoport tervei szerint a leletet kiemelése után a Le Puy-en-Velayben lévő Crozatier Múzeumba viszik.

A csontok egy hím sztyeppei mamuthoz (Mammuthus trogontherii) tartoznak. A vizsgálatokból kiderült, hogy az állat mintegy 3, 7 méter magas volt és 400 ezer évvel ezelőtt élt, a közép-pleisztocénben (jégkorszakban). A paleontológusok szerint a mamut 35 éves lehetett, amikor elpusztult.

Kevés az információ az átmeneti időszakról

A 800-300 ezer évvel ezelőtt, a középső jégkorszakban élt sztyeppei mamutok (Mammuthus trogontherii) nélkülözhetetlen láncszemet jelentenek a mamutok evolúciójának megfejtéséhez. Ugyanis átmenetet képeznek a jégkorszak elején – 2, 8 millió éve – megjelent, és mintegy 800 ezer éve kihalt déli mamut (Mammuthus meridionalis) és a mamutok utolsó képviselője, a gyapjas mamut (Mammuthus primigenius) között. Ez utóbbi a jégkorszak végén, 300 ezer évvel ezelőtt jelent meg, és mintegy 4000 évvel ezelőtt tünt el. A tudósoknak eddig nagyon kevés információ állt rendelkezésre az átmeneti időszakról, vagyis a sztyeppei mamutok korszakáról.

„Ez a lelet nagyon jelentős, mert nem tudunk sokat a középső jégkorszakról. Az ebből a korból származó kőzetek jelentős része lepusztult, így nem ismerünk sok olyan helyet, amely potenciális lelőhely lehetne” – mondta a BBC Newsnak Dick Mol, a rotterdami Természettudományi Múzeum kutatója, a kutatás résztvevője. „Ez a lelet segíthet megfejteni a mamutok evolúciójának hiányzó láncszemét” – tette hozzá a szakértő.

Fotó: F. Lacombat/ D. Mol

A déli mamut feltehetőleg Afrika szavannaterületein élt, és fákkal, cserjékkel táplálkozott. A sztyeppei és a gyapjas mamut zápfoga viszont azt mutatja, hogy idővel a mamutok füvet legelő állatokká váltak. Valószínűleg így alkalmazkodtak a megváltozott környezethez.

Adrian Lister, a londoni Természettudományi Múzeum szakértője és több más kutató elmélete szerint a déli mamut időközben észak felé, Eurázsiába vándorolt. Később Ázsia keleti részén alakult ki belőle a hidegtűrő faj: a sztyeppei mamut. Amikor a jég kiterjedése az északi féltekén annyira megnőtt, hogy a déli mamut életfeltételei már nem voltak adottak, a sztyeppei mamut egyre inkább meghódította a nyugati területeket is, kiszorítva Európából és Ázsiából a déli mamutot. Az elmélet hívei szerint hasonló események vezethettek a gyapjas mamut megjelenéséhez is. Lister szerint a faj valószínűleg Szibéria északkeleti részén alakult ki, majd a számára kedvező éghajlati viszonyok közepette onnan terjedt nyugat felé kiszorítva a sztyeppei mamutot.

Dick Mol, a rotterdami Természettudományi Múzeum kutatója viszont úgy véli, hogy ez az elmélet túl gyors evolúciós változást feltételez. E szerint ugyanis távoli területekről, nagyon rövid idő alatt kellett meghódítaniuk ezeknek a fajoknak a két kontinenst. Mol inkább azt az elméletet támogatja, amely szerint a mamut fajképződés központja Európa volt, és innen mintegy sugárirányban történt a terjeszkedés.

Kapcsolódó cikkeink: