Otthonra leltek a madarak a Kis-Balatonnál

A Kis-Balaton egykor a Balaton nyílt vizű öble volt, amely az idők során hordalékkal feltöltődött, és lápos sás- és nádtengerré vált. A múlt század húszas éveiben lecsapolták, mert úgy gondolták, hogy ezzel növelni tudják a mezőgazdasági területeket. A vizet kiszivattyúzták, kotróhajóval mesterséges medret készítettek a folyó torkolatáig. Hamar kiderült, hogy a tőzeges, lápos talaj nem alkalmas szántóföldi fölművelésre, de ekkor a Zala – a hordalékával együtt – már közvetlenül a Balatonba ömlött. A Kis-Balatonon kedvezőtlenebbé váltak az itt élő állatok életfeltételei, de a mesterséges beavatkozásnak egyéb következményei is voltak: romlott a Balaton vízminősége, a Keszthelyi-öböl eliszaposodott vízében „virágzásnak indult” az alga. A bemosódott nitrogénműtrágya és a zalai húsüzemek szennyvize valósággal megtrágyázta a vizet. Ezt a jelenséget eutrofizációnak nevezik.

A Kis-Balaton rehabilitálása a nyolcvanas években kezdődött el: 1985-ben 1800 hektáros, mesterséges víztározót építettek, aminek az volt a rendeltetése, hogy a Zala ne közvetlenül a Balatonban, hanem ott rakja le a hordalékát. A beruházás második üteme várhatóan 2010-ben fejeződik be: a 4500 hektáros terület egyharmadát már elárasztották vízzel.

Több százezer madár él a tájegységben, az eddig feljegyzett 250 faj közül 120-130 itt is fészkel. Néhány fajt csak 5-10 évente lehet látni. A vízirigó mindössze két hétig tartózkodott a környéken, a csigaforgatót sem látják már évek óta. Eltűnt a batla is, pedig korábban több száz pár fészkelését jegyezték fel. A kedvezőbb életfeltételek miatt viszont ismét felszaporodtak a kócsagok, kárókatonák. A nagy kócsag a kipusztulás szélén volt – 2000-ben csak 2-3 példányt lehetett látni – most már ismét 120-130 pár található. A nagy kárókatona is jól érzi magát, fajtársai évről évre 400-500 fészket raknak.

A tájegységben a madármegfigyelésre, fiókaszámlálásra különféle „praktikákat” alkalmaznak. Tavasszal sárkányrepülővel járják be a fészkelési helyeket, a bokrokban, kolóniákban fészkelő kárókatonák telepét csónakkal közelítik meg. Gyakran 10-30 fészket is találnak, de 300-at is számláltak már egy helyen.

Túrázásra, madármegfigyelésre számtalan lehetőség adódik, a szigetek nagy része szabadon látogatható. Tájházakat, madármegfigyelő állomásokat, kerékpárutakat építettek ki, kirándulásokat szerveznek. A sorompóval, táblákkal lezárt, fokozottan védett helyekre viszont csak engedéllyel lehet belépni, mert a fészkelő helyeket, élőhelyet csak így lehet megőrizni.